Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Petrovszki Ildikó: Zoborvidéki női viselet a Déri Múzeumban
Fejkendő(V.88.63.5.5.2., méret: 81 cm X 81 cm) Sötétbarna színű, vastag selyemkendő, körben nagyméretű, sötétlila virágmintával. Szélén 28 cm-es kötött selyemrojt díszíti. Fejkendő(V.88.63.4.7'., méret: 79 cm X 79 cm) Fekete gyapjúszövet, egyik sarkában gyári selyemhímzés, lila virágokkal. Szélén 18 cm hosszú kötött selyemrojt díszíti. Fejkendő (V.88.63.5.5., méret: 80 cm X 80 cm) Fekete színű, körben önmagában rózsás mintájú selyemkendő. Szélén 18 cm-es kötött selyemrojttal. Lábbeli A vásárolt viseletekhez egyetlen lábbeliféle tartozik, a csizma (L. sz.: V.88.63.1.7. és V.88.63.2.4.). 27 A múlt századi puha szárú csizmák helyét a századfordulótól vették át a kemény szárú, de az oldalvarrást még megőrző fekete csizmák. Ennek szárteteje elöl kerek ívben emelkedő, a szár zsákvászonnal igen keményre van kibélelve, a fej simán egybeványolt a szárral és ún. szögletes cipővonalban bélelt. Féllábas talpa fejrámás, faszegecses, sarka kb. 5 cm magos, egyenesen keskenyedő. A fej - és kéregbélést rögzítő gépi öltéssorok a csizma díszítményévé alakultak: a lábfejet az egyik csizmán virág, a kérget mindkettőn hullámvonalak díszítik, a Gerencséren viselt csizmákon ez a díszvarrás fekete színű. A kérgen rézszegecselés is előfordul. A NŐI VISELET KOROSZTÁLYOK SZERINT Gyermekkor, leánykor A leánygyermeket 3 éves koráig kacába, egy derékig szűk, attól lejjebb ráncos, térdig érő, ujjatlan ingbe öltöztették, rövidre nyírt haját fehér vagy rózsaszínű sapkába kötötték be. A nagyobbacska, 8-9 éves lánykák már hátul gombolódó ujjas kacat hordtak, hajukat pedig tyukosba fésülték, azaz a középen választott hajat a választéknál fonni kezdték, és a fül fölött vezetve két ágba fogták. Fejükre kendőt kötöttek. Télen vállkendő, posztókabát, száras cipő és harisnya egészítette ki öltözetüket. 28 Nagyobb ünnepen tiszta fehér kacat, gyászban fekete kacat adtak a gyermekekre. 8-9 éves korukban áldoztak, az elsőáldozós viselet a későbbi leányöltözet fehér színű elemeiből, a fodros ingből, a fehér kötényből, és a fehér szoknyából állt össze; a fodros ing ujját fehér szalaggal kötötték át. Fejükre fehér viaszkoszorút, mirtuszt és slájert, azaz fehér fátyolt helyeztek. 12 éves korukban bérmálkoztak, ettől kezdve már majdnem lányosan öltözködtek, de néhány jeggyel még elkülönültek a nagyleányoktól, például hajukba nem köthettek bokrétát. 29 A lánykodás időszaka, az igazi cifrálkodás ideje 14-15 évesen érkezett el számukra, mely egy beavatási szertartással, a felcéhöléssel vette kezdetét. E naptól kezdve télen-nyáron hajadonfőttjártak, középen választott hajukat a fül mögött vezetve két ágba fonták, a fonatok végébe pedig piros, kék vagy zöld színű ropogós selyemszalagot kötöttek oly módon, hogy ugyanazt a szalagot vezették át egyik fonatból lazán a másikba. Ilyenkor a szalagot nem kötötték bokrétába, hanem lógni hagyták, akár a szoknya aljáig is. A leánynak legalább 5-6 rend ruhája volt: hétköznapra, vasárnap délelőtti misére, délutáni litániára, sétára, gyászra és nagyünnepre. Hétköznap kartonból, delénből készült felsőruhát, festőkötényt viseltek vászoninggel, jövő-menő ruhaként pedi az ünneplőből kikopott kasmír27 A századforduló környékén még általános volt a vidéken a sarok nélküli, hosszú szárú saru, a halinaposztóból vagy bőrből készülő, bokáig érő sarkos cipőféle, a papucs és a sár elleni fatopdny. Morvay Judit: Néprajzi adatok a Zoborvidékről. Néprajzi Közlemények II. 1957. 122—127. 28 DMNA 2347/89.
