Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Petrovszki Ildikó: Zoborvidéki női viselet a Déri Múzeumban
Fejviselet A gerencséri leány egyszínű selyempántlikát, ropogós szalagot, vagy ebből kötött bokrétát font a hajába. A leányok pártaviseletérő] már a múlt század első feléből származó leírások sem tudnak. 23 A ma párta néven emlegetett fejdísz kizárólag a menyasszonyi koszorút jelenti. 24 A gerencséri párta két részből áll, a fejtetőre eső műgyöngyvirágos viaszkoszorút rozmaringágakkal szélesen körül csavarják, a hátsó részre pedig zöld és piros ropogós szalagokból nagyméretű fodrokat, csokrokat illesztenek. A felszalagozott fejékre igen büszkék, mint mondják, „Nyitra környékén a menyasszonynak nincs olyan viselete, mint a miénk". A menyecskék kontyos fíketője szintén jellegzetes elkülönítő erővel bíró ruhadarabja a vidéknek. 25 Három rétegből áll, a kjéregfőkötőből (konty), a felsőfőkötőből (fíkető) és a homlokszorító szalagból kialakult fűzővégből. A kéreg és a főkötő szabásmódja azonos, mindkettőt kb. félarasznyi, az arcot keretező homlokpántból, és egy apró ráncokba szedett téglalap alakú hátlapból készítik. A kontyot (18. ábra) lisztes csiriz és néhány vászonréteg egymásra simításával formázzák meg, mely megszáradva vastag kartonpapír keménységűvé válik. Még száradás előtt egészen összehúzzák a tarkónál, a korcába fűzött szegőszalaggal. A beráncolt hátlapot a fejtetőn félkörívben becsípik, és további anyagráragasztással egészen keményre és magosra alakítják. Ez a fejbúbnál emelkedő két szarv adja a gerencséri főkötő- és kendőviselet jellegzetes formáját. A fíkető(\9. ábra) a kontyot teljesen befedi. Viseléskor a szarv öble mentén gombostűkkel letűzködik a hátlapját. A főkötő szerény mértékben díszített, a vásárolt darabokon bolti madeiracsipke keretezi a homlokpántot. A főkötőviselet igazi dísze a fűzővég (20. ábra), hosszú fehér szalag, két végét lyukhímzés díszíti. A fűzővéget egy színes hímzésű selyemszalaggal együtt — a homlokpánton végigvezetve — a tarkón egy nagy csokorba kötik. Olyan erősen ki kell keményíteni, hogy a csokor mereven álljon. A kipőcköléskor ügyelnek rá, hogy a hímzés elölről, a színes szalagborítás pedig hátulról látszódjék. Kasmír-, selyem- és téli gyapjúkendőiket — zoborvidéki szokás szerint — a lagzis rokonoktól kapják nászajándékba, 26 az asszonnyá avatásban szerepet játszó fehér tüllkendőt pedig keresztanyjától kapja a menyasszony. /Con/y( V.88.63.3.10., homlokpánt: 50cmX 10 cm, hátlap: 60 cm X 24 cm, a szarv magossága 6 cm) Erős gyolcsból készült. Főkötő (V.88.63.3.9., homlokpánt: 53 cm X 11 cm, hátlap: 70 cm X 26 cm) Fehér, gyolcsból készült. Tarkónál rózsaszínű szalaggal húzható össze a korc. A homlokpántra varrott cakkos szélű madeira csipkével díszített. A fejtetőn a ráncolást fehér Margit-öltések erősítik. Fűzővég (V.SS.63.3.11. h.: 160 cm, sz.: 5,5 cm) Fehér, ritkás szövésű vászoncsík, melynek két végéhez kissé szélesebb, lyukhímzéssel díszített gyolcsdarab csatlakozik. Minta: egymás felett sorakozó szívek akantuszlevélpárokkal. Oldalát fehér farkasfog, két végét hálószerű horgolt csipke szegélyezi. A fűzővéghez egy hasonló szélességű, fekete színű hímzett selyemszalag tartozik. 23 A pogrányi leányt „leeresztett hajfonatékba vett, és felüTalul szalagokkal ékesített hajjal", a kolonit „csokros hajfonatékkal" ábrázolják. Drnovszky Ferenc: Pográny és vidéke Nyitra vármegyében. Regélő 1837.809. 831. és Kelecsényi József : Nyitrai népszokások. I. Koloni népszokások. In = Magyarország és Erdély képekben. III. 1854. Idézi Kresz Mária: Magyar parasztviselet 1820—1867 (Bp. 1956) 160., 185. 24 Két elnevezés él a menyasszonybúcsúztatd énekekben is, pl. „Párta, párta, búra hajtó párta..." ( Menyhe) ; „Föltették már néked a koszorút, a két ága két válladra borút..., víg örömed siralomra fortuit" (Kolon). Manga János: Zoborvidéki lakodalom = Néprajzi Értesítő XXXII. évf. (1940) 250-272., 258. 25 Morvay i. m. 1980. 154-155. 26 Manga i. m. 1940. 257. és w.o.- i. m. 1942. 182.
