Gazda László szerk.: Néprajzi tanulmányok (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 51. Debrecen, 1992)
Petrovszki Ildikó: Zoborvidéki női viselet a Déri Múzeumban
franciakapoccsal zárható. A szalagfedés fekete, szalagdíszítménye 5—5. A szalagfedést 2 cm szélességben hosszúkás és kerek, apró fekete gyöngyökből fűzött gyöngysor kíséri. Füles pruszlik (V.88.63.7.1., háth. : 41 cm) Vékony fekete szövet, bélése szürke szövet. Négy darabból szabott, karöltőből induló hátratolt oldalvonallal. Elöl 4 franciakapoccsal zárható. Szalagfedése fekete, szalagdísze 5—5. A szalagfedést 1,5 cm széles fekete paszományzsinór kíséri. Hátát középen zöld tűzőöltéssel varrták össze. Lipótyi pruszlik (V.88.63.4.2.1., háth. : 42 cm) Zöld bársony, bélése csíkos vászon. Nyolc darabból szabott, az elejeken még két-két szűkítővarrás is van. Elöl 6 gombbal zárható. A gombolás mentén és az alján 1 cm széles, cakkos fekete paszományzsinór, a nyakkivágás és a karöltő mentén fekete csipkeszegély díszíti. Lipótyi pruszlik (V.88.63.4.2.2., háth. : 44 cm) Fekete bársony, bélése gyolcs. Nyolc darabból szabott. Elöl 6 gombbal zárható. Díszítménye dupla soros, keskeny fekete csipke, melyből az egyik szegélyként a szélre, a másik attól beljebb van felvarrva. Lipótyi pruszlik (V.88.63.5.2.2., háth.: 43 cm) Fekete, rózsás mintájú brokátselyem, bélése gyolcs. Nyolc darabból szabott. Elöl 6 gombbal zárható. Díszítménye keskeny fekete csipke, dupla sorban a gombolás és az alja mentén, ill. szimplán a karöltő és a nyakkivágás mentén. Nyakba való kendők A pruszlikra színes kendőt vagy kézi hímzésű fehér vállkendőt kötöttek. A selyem-, kasmír- és szövetkendőket a nyitrai vásárból vagy a helybeli zsidó kereskedőtől szerezték be, de lakodalmi és jegyajándékként is kerülhetett birtokukba egy-egy reprezentatív selyemkendő. 19 Fehér lyukhímzéses varrott kendőkkel (15. ábra) Kolon látta el az egész vidéket, ahol az 1870-es, '80-as évektől alkalmazták ezt a hímzőtechnikát különféle gyolcsból varrott ruhadarabokon, váll- és fejkendőn, főkötőn, kötényen és férfiingmellen. Az elhíresült koloni író- és hímzőasszonyok háziipar szerűen készítették mintarajzaikat és a kész hímzéseket a környékbeli falvak számára, melyet vagy megrendelésre, bemondott minták alapján hímeztek, vagy értékesítésüket ún. közvetítő asszonyokra bízták. A koloni lyukashímzés az I. világháborút követően válik igazán kiforrottá, 20 az öltéstechnika finomodik, a motívumok variálódnak, töltőelemekkel gyarapodnak, a fej- és vállkendők szélére horgolt (láncolt) szegélydísz kerül. E stílusjegyek fedezhetők fel az egyik gerencséri kendőn is, amit menyasszony számára varrattak ki, míg a többi kendő hímzése egyezést mutat a korábbi alapréteggel. Jellegzetes vonásuk a szélminta kerekded formái mentén haladó slingelt széleldolgozás, a nagyobb lyukak, az elnagyoltabb öltések, a minták között pedig igen gyakori a széteső virágtövekből álló virágbokor. A fehér vállkendőt készítik négyszögletes és háromszögletes formára egyaránt, az utóbbiak koloni megnevezése félkendő. Dupla széles gyolcsból, az anyag átlós irányú félbevágásával szabják, a hímzést a háromszög rövid oldalain kb. arasznyi szélességben és a kendősarkokban helyezik el. A motívumok formáját megadó lyukhímzést — a kivágott kerek lyukak apró laposöltésekkel való körülvarrását, más néven madeiratechnikát — kisebb arányban laposöltéses hímzés kíséri, mellyel a motívumok belsejét és közeit töltik ki. Kivarrás után a kendőt erősen kikeményítették. Nyakba való kendo'(V'.88.63.3.7'., méret: 165 cm X 165 cm) Nagyméretű, négyszögletes, kékeslila selyemkendő. Körben önmagában rózsás mintájú, szélén 30 cm hosszú, kötött fekete rojtokkal. 19 Manga János: Adatok a nyugati palóc házassági szokásokhoz. = Néprajzi Értesítő XXXIV. évf. (1942) 173-202, 182-183. 20 D. Chovan Ilona: A koloni lyukashímzés. Új Mindenes Gyűjtemény, 1980 (1981). 129-138.
