Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)

Nagybákay Z. Antal: Múzeumpártolás a század elején

szeretettel mélyedt bele a múzeum ügyeibe, ö lett a fáradhatatlan Zoltai Lajos múzeumőrnek a muzeális tárgyak gyűjtésénél, az ásatásoknál, a levéltári kutatásoknál, s minden más munkájában a legfőbb méltányló ja és serkentője. Zoltai bácsi, ahogy őt a családban hívtuk, minden a Múzeum részére újonnan szerzett tárgyat legtöbbször a Sesztina vasüzlet irodájában Sesztina Jenőnek mutatott be, s minden muzeális kérdést közösen vitattak meg, együtt örültek a múzeum állandó gyarapodásának. Trianon után váratlanul felbukkant egy külföldön élő derék magyar ember, aki elhatározta, hogy a hosszú éveken át lassanként összegyűjtött műkincseit a magyar államnak, esetleg szülővárosának Bajának, vagy inkább egy nagyobb egyetemi városnak adja. A szerencsés kiválasztott Debrecen városa lett. Ez a nagyszívű mecénás pedig Déri Frigyes Bécsben élő selyemgyáros volt, Múzeumunk névadója. Déri 1920. október 18-án utazott először Debrecenbe, s itt szándékát az illetékeseknek a Városházán adta elő személyesen. Sesztina Jenő mint lelkes múzeumbizottsági tag ekkor ismerkedett meg Dérivel, amely ismeretségből az első perctől kezdve erős szimpátia, meleg barátság fejlődött ki. Az új múzeum elhelyezése körül azonban olyan áldatlan, hosszadalmas vita alakult ki az illetékes vezetőtényezők körében, mint napjainkban a budapesti Nemzeti Színház elhelyezése körül. Így, amikor 1921. május 9-én Déri újra eljött Debrecenbe, legnagyobb csodálkozására ez a kérdés még mindig csak vajúdott. Az adakozót ez szemmel láthatólag bántotta és elkeserítette. Látva ezt az elhelyezés körüli kavarodást és huzavonát Sesztina Jenő közben mindent elkövetett, hogy Déri a kedvét el ne veszítse, nehogy más városnak juttassa a kincseket érő gyűjteményt. Ettől a gondolattól vezéreltetve többek között azt találta ki, hogy felkért egy debreceni hentesmestert, név szerint Takács Józsefet és egy mézeskalácsost, özv. Czobor Károly nét, hogy küldjenek Déri Frigyesnek egy-egy csomag debreceni különlegességet pár sor köszönő írással, amelyben kifejezésre juttatják örömüket, és elismerésüket a nagyszerű múzeumi adományért. Ezen kívül Sesztina Jenőné Csanak Margit kezdeményezésére a Sesztina, Csanak, Rickl és Münnich családok hölgytagjai egy díszes ,,a debreceni nők hálás köszönetét tolmácsoló" albumot készítettek többezer debreceni nő aláírásával, amely album címlapját a Csanak Jenőné Siposs Margit által fogalmazott szöveggel Haranghy Jenő iparművész festette, s az album kötését pedig Dávidházy Kálmán debreceni neves könyvkötőmester végezte: Dérinek olyan jól esett, s úgy meghatotta Debrecen polgári társadalma részéről megnyilvánult ezen többféle megértő figyelem, s különösen a többezer aláírásos művészi kivitelű album a hálás elismerés és köszönet ékes szavaival, hogy másnap, május 10-én a Sesztina-villa teraszán, ahol a városi vezetőséggel folytatott tárgyalások folytak a múzeum elhelyezésére vonatkozólag, véglegesen elhatározta, hogy minden elkedvetlenítő huzavona ellenére mégis csak Debrecennek adja gyűjteményét. A debreceni aláíró nőknek pedig hazautazása után a legszebb képeiről színes rer produkciókat készíttetett, s azokból minden aláírónak küldött néhány példányt, nyomtatott, Haranghy rajzával ellátott köszönősorokkal együtt. Édesanyámnak küldött két példány, két Benczúr kép reprodukciójával együtt csodával határos módon megmaradt. T.i. volt egyszer egy Sesztinaféle vasüzlet a Piacz utcán, amelynek alkalmazottai az emberi szeretet legmagasabb fokát mutatták ki akkor, amikor Budapestre menekült főnökük (Debrecenből akkor 1000 ember menekült el, az alkalmazottak