Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)

Sz. Kürti Katalin: A Városi Képtárból a Medgyessy és Holló Emlékmúzeumig

elsőrendűvé teszik. Nagyon érdemesnek tartom, hogy a múzeum megszerezzen belőlük egy párat... A magyar grafikának a legértékesebbjei közé tartozik." ,,Ezeket (a Tornyai képeket) választottam ki a gyűjteményből. Még hogyha van is a múzeumnak T.kép. nem olyan karakteres és kifejező, mint ezek . . . különösen a boglyás tájkép, amit a legszebbnek találok. Ha a múzeum megszerezhetné — most még lehet. Később már nem juhatsz hozzá." Szerencsére Sőregi megfogadta a szobrász tanácsát, s Tornyai ,,Nagy borulás" című műve ma is ott függ a képtár falán. Hogyan jellemezhetjük az 1930—1944 közötti múzeumi gyűjtést? Mint a kiállítások esetében: itt is a koncepció hiány és kiszolgáltatottság érvényesült. A múzeumnak nem volt pénze, a város pedig részben valóban kimerült a Déri Múzeum felépítésével, részben saját vezetői ízlése szerint vásárolt. Ez az időszak a maga mély gazdasági válságával különben sem kedvezett a művészeteknek, egyáltalán a műpártolásnak. A múzeum szinte nem is vásárolt: a helyi festőktől csak terembér fejében gyűjtött, de így is szerzett egy-két képet Ilosvai Varga Istvántól, Boross Gézától, illetve Vadász Endrétől, Gáborjáni Szabó Kálmántól, Félegyházi Lászlótól, Hollótól. A Múzeumbarátok Köre, ha szerényen is, segítette a Déri Múzeumot: Burszky István, Mezey Lajos, Pólya Tibor, Pálffy József, Káplár Miklós, Hegedűs László, Margitay Tihamér egy-egy vásznát vásárolta meg. A harmincas években Déri Frigyes öccse, Kálmán küldte haza Münchenből 11 olajképét, Déri Miksa pedig két olajképet ajándékozott. Boros Jenő ezredes az USÁból egy 17. sz.-i holland modorú, lovas hadvezért ábrázoló reprezentatív művét küldte haza. A Múzeumbarátok Köre elnöke, Sesztina Jenő Molnár József tájképét, Rombauer János Férfi arcképét adta át a múzeumnak, Ary Lajos városi főszámvevő pedig Vaszary János, Bernáth Aurél, Rudnay Gyula, Holló László egy-egy fontos művét hagyta a Déri Múzeumra. Ez az 1947-es hagyatéki átvétel már átvezet a következő korszakhoz, amelynek képzőművészeti gyűjtőmunkájáról több évkönyv tanulmányban és az Én Múzeumom sorozat egy kötetében írtam már, ezért csak rövid áttekintést adok itt és most. A háború után 1951-ben nyílt meg ismét a képtár egy része, amelyet 1954-ben hat teremnyi anyaggá bővítettek. Többszöri átrendezés, időszaki kiállítások kedvéért történt lebontás, megbolygatás, majd felújítás után 1977 óta áll a jelenlegi régi és új képtár, amelyben a régi képtár gerincét változatlanul a Déri gyűjtemény jelenti. Ez a gyűjtemény, különösen a Munkácsy terem a közönség által leglátogatottabb rész, s most, Munkácsy halálának 90. évfordulóján, születésének közelgő 150. évfordulóján ezt jó látni. Míg a XIX. századi magyar anyag szinte minden jelentős mestertől és iskolától tartalmaz fontos műveket, a XX. századi képtár csonka, jelzi azokat a 10-es, 20-as évektől folyamatosan meglévő kihagyásokat, amelyeket talán soha nem lehet jóvá tenni. Nincs a múzeumnak Csontváry, Gulácsy, Aba-Novák festménye, s a Nyolcak és aktivisták csoportja is csak szerényen képviselt. Szerencsére,a 60-as, 70-es években sikerült egy-egy Derkovits, Márffy, Czigány, Orbán, Berény, Czóbel művet megszerezni. A kortárs művészet gyűjtése anyagiak híján esetleges: jórészt minisztériumi és tanácsi ajándékokból áll. A szobrászati anyag még hiányosabb: nincs a gyűjteményben Ferenczy István, Izsó Miklós, Fadrusz János, Beck ö. Fülöp szobor, nem beszélve a XX. századi alkotókról. Megvalósult azonban a Medgyessy Ferenc emlékmúzeum, amelynek állandó kiállításán több mint száz bronz, márvány, kő és terrakotta szobor látható, s ehhez járul még a Debrecen terein, középületein az évek során kialakult „véletlen", de kiváló szabadtéri múzeum, amelyhez kell, hogy közünk legyen. S meg-