Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)
Gazda László: Hatvan esztendő a Déri Múzeum történetéből
ménnyel (Egyetem, Kollégium, TIT, Művelődési Központ, Levéltár, honismereti és helytörténeti bizottságok stb.) továbbra is jelentős, közérdeklődésre számot tartó eseményeket rendeztek itt. Ebben jelentős szerepet játszott a Múzeumbarátok Köre, amely — ha nem is azonos intenzitással — 1927-től napjainkig igénylője, támogatója és szervezője a múzeumi programoknak. A szerepek megosztottsága mellett is fontosnak látszik, hogy a partnerekkel közös rendezésben, a remélhetőleg megújuló öntevékenységre támaszkodva, gyakrabban kínáljuk fel lehetőségeinket — konferenciák, tudományos ülések, népszerűsítő közművelődési alkalmak (tárlatvezetések, múzeumi séták, zenei rendezvények) a hagyományossá váló Tájak—Korok—Múzeumok mozgalom segítségével a közönségnek. Ezt a feladatot szolgálja a 15 évvel ezelőtt létrehozott közművelődési csoport, illetve osztály a múzeumi szervezetben. Az időszaki kiállítások számát befolyásolják lehetőségeink változásai is. 1977 óta kevesebb kiállítóhely ad erre lehetőséget. Az anyagi feltételek is azt kívánják, hogy az eddigi 6—8 kiállítás helyett 4—5 szerveződjék, hosszabb nyitvatartással, mindenképp megfelelő rangon és színvonalon. 60 esztendő alatt — eltérő arányokkal és színvonalon — a Déri Múzeum valamennyi gyűjteményének sikerült bemutatkoznia több alkalommal. A hatvanas évektől kezdve az októberi Múzeumi és Műemléki Hónap évente 20—30 múzeumi rendezvény megtartását jelentette egészen 1989-ig, amikor ezt a hagyományt megszüntették. Annak érdekében, hogy új hagyomány teremtődjék a Műemléki (április 18.) és a Múzeumi Világnap (május 18.) köré szervezzük hagyományos rendezvényeinket, illetve arra törekszünk, hogy 30 nap dömpingje helyett az év minden részében érdeklődésre számot tartó kiállításokat és rendezvényeket szervezzünk. Ecsedi István rövid néhány esztendő alatt a múzeumot és a múzeumi tevékenységet nemzetközileg tette ismertté. Ennek az ötvenes évek „zártsága" nem kedvezett. A hatvanas évek végétől újra felelevenedtek a nemzetközi kapcsolatok, s az akkori igazgató, Dankó Imre kezdeményező szerepe eredményesnek bizonyult. Előbb a bolgár és a lengyel kapcsolatok (Sumen illetve Lublin) elevenedtek meg, majd rendszeresebbé vált a nagyváradiakkal való együttműködés, Varga Gyula révén az erdélyi és vajdasági gyűjtőutakkal. A közelmúltban a csehországi Brnoval, s Litvánia muzeológusaival alakult ki tapasztalat- és kiállításcsere. A Déri Múzeum alkalmi együttműködést alakított ki pár éve az NSZK-beli Alsó-Szászországgal, a hannoveri központ és a magyar Művelődési Minisztérium segítségével. Rendeztünk osztrák, finn, jugoszláv, iraki, lengyel és bolgár kiállításokat is. Nincs mód itt a Déri Múzeum 60 esztendejének teljes áttekintésére. Arra sincs mód, hogy a prognózist felvázoljuk. A magyar múzeumügy újra átszervezés és átrendeződés előtt áll. Attól kezdve, hogy kik lesznek a fenntartók, egészen addig, hogy milyen lehetőségek teremtődnek a tudományos és közművelődési tevékenység számára, s hogy alakulnak az elvégezhető múzeumi munka belső arányai. Bízunk abban, hogy egy olyan intézmény, amely alig több mint fél évszázad alatt kiharcolta polgárjogát, megőrizheti kultúragyarapító és -közvetítő szerepét, tudományos rangjának, helyi, országos és nemzetközi jelentőségének megfelelően.