Gazda László szerk.: A Déri Múzeum Megnyitásának 60. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 50. Debrecen, 1990)
Gazda László: Hatvan esztendő a Déri Múzeum történetéből
Gazda László Hatvan esztendő a Déri Múzeum történetéből I. Magyarország vidéki városaiban a század második évtizedében a kulturális élet megerősödésének, fejlődésének újabb szakasza kezdődött el. A trianoni békeszerződés következtében határainkon kívülre került nagyvárosok, regionális központok korábban, a XIX. század második felében és e század elején képesek voltak ellensúlyozni az egy helyre, az ország fővárosára központosító törekvéseket, a kulturális élet tekintetében is. Trianon után, századokon át megteremtett anyagi és szellemi értékeikre építve Debrecen, Szeged, Pécs, Miskolc, Sopron, a vidék nagyobb és kisebb városai válnak az erősödő társadalmi-kulturális élet szimbólumaivá. Nem utolsó sorban saját értékük és erejük felismerése, történelmi tudatuk, hazafias érzelmeik, a tenniakarás energiáinak mozgósítása révén. 1930. május 25-én, a Déri Múzeum ünnepélyes megnyitásakor a kultuszminiszter azt mondta Debrecenről és Szegedről: „. . . a két nagy, százezres várost az urbanitás minden eszközével olyan fokban kell megerősíteni, hogy a nyugati értelemben vett nagyvárosok legyenek". Legalkalmasabb városképző erőként az ipart és a művelődést jelöli meg. Debrecen kultúraőrző és kultúrateremtő hagyományait és törekvéseit pedig így jellemzi: „ .. . Debrecen csak hagyományos útján halad tovább akkor, amikor éppen kulturális intézményeinek erősítésével akarja Debrecennek városias jellegét .. . mindinkább kidomborítaniDebrecen polgárait egyházi és világi elöljáróit is ez a városgyarapító több évtizedes vágy vezette kultúrpalotájának megépítésére. Ez az elhatározás, mint tudjuk, 1901ben Komlóssy Arthur tanácsnok javaslatára született, magisztrátusi döntés formájában. Megvalósítására a húszas években kerül sor. A debreceni múzeumügy történetében új fordulópontot hoz 1920. Ekkor jelenti be Haller István akkori kultuszminiszter, hogy Déri Frigyes selyemgyáros, műértő és műpártoló, nagyértékű műtárgygyűjteményét a magyar nemzetnek ajándékozta, s azt Debrecen város kapja meg. 2 Az ajándékozási szerződés Déri Frigyes 1920. októberi, debreceni látogatása és tárgyalásai során el is készült, 5624 régészeti, iparművészeti, képzőművészeti tárgy átadásáról. Ezzel az új múzeumépület létrehozása elodázhatatlanná vált. Helyének kijelölése körül folytak még viták (Nagyerdő, Kálvin tér), de végül Könyves Tóth Mihály lelkész indítványát elfogadva az egykori Pap-tava helyét a Füvészkertben jelölték ki. Az alapkő letételére Déri Frigyes jelenlétében 1923. szeptember 23-án került sor. Építését Györgyi Dénes és Münnich 1 gr. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter avatóbeszédjét lásd Jelentés Debrecen sz. kir. város Déri Múzeuma 1930. évi működéséről és állapotáról (összeáll. Ecsedi István—Sőregi János.) Debrecen, 1931. 34. 2 Sőregi János: Zoltai Lajos élete. Debrecen, 1942. 98.
