Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

III. A művészek és Debrecen

A DEBRECENI RÉZMETSZŐ DIÁKOKRÓL Tóth Béla könyve kapcsán Bázelben kétszáz diák járt főbb iskolát a XVIII. században, közülük ötvennyolc debreceni, Ultrechtben mintegy ezer. Mindnyájan hoztak magukkal egy csipetnyi felvilágosodást, vagy ládányi könyvet, s ahogy gyarapodott a sárospataki és a debreceni könyvtár, úgy szabadult fel a hazai megáporodott gondolkodás. A XVIII-XIX. század fordulója a debreceni felvilágosodás kora, kultúránk nagyszerű fejezete. Tóth Béla kitűnő ismerője és tudós tolmácsolója a nagy hírű Kollégium múltjának. Maróthi György professzorról, a magyar nyelvű iskola apostoláról, az új humanizmus előfutáráról, a nyelvújítóról, a matematikusról, a több szólamú éneklés meghonosítójáról, a könyvtárgyarapítóról, a kor szellemi „ezermestere" között is az egyik valóban kiválóról, várjuk már monográfiája megjelenését. Ezt a munkáját megelőzte a Magyar Helikon kiadásában nemrég megjelent remekmívű könyve, A debreceni rézmetsző diákok. Ábráin: világatlaszok, Debrecen városképei, híres professzorok, könyvbelsők, Csokonai sokat vitatott síremlékterve, a rajzoktatáshoz szükséges perspektivikus rajzolatok, kecses Vénusz és Apolló, korabeli ismeretek szerinti virág- és állatképek sorakoznak, szinte kitárulkoztatya képekbe mindazt, amin a felvilágosodás korának értelmes embere felnőtt. Új és ismeretlen világ tárul fel előttünk, amely a debreceni Kollégium kapuján belépve most is fogad, napjaink egyik legkorszerűbb múzeumában, s a múltat tekintve, a felvilágosodás híres könyvtárában. Az első magyar rézmetszetek a XVI. század közepéről valók, de a rákövetkező századból már számosat ismerünk. A nagy gyűjtő, Maróthi György éppen Cellarius lipcsei művészmester (a kettő ekkor egy) 1701-ből származó rézmetsző térképeit hozza el Debrecenbe. Bár Debrecenben, amelynek 1561 óta nyomdája van, későn jelentkezik a rézmetszés. Okát Tóth Béla a kálvini képellenességben látja. Ám a debreceni prédikátor Méliusz Juhász Péter szerint a protestantizmus nem eleve képellenes, csupán a faragott képek imádását tiltotta, ezért száműzte a szobrokat, míg festett falakat még ortodox egyházi ábrázolásokkal is megőrizték a XVIII. század végéig, s csak ijedtükben meszelték át, nehogy visszavegyék templomaikat. Az első debreceni rézmetsző diák, Kováts György 1749-ben már készít rézbe vésett lapot a nyomda számára. Szépek ezek a metszetek, kétségtelenül, de Stephanus Farkas munkája Cicero levelei elé, 1767-ben bizonyosan a komponálás, rajzi árnyalások mesterségbeli remekműve. Csokonai korában már saját sajtójuk volt a rézmetszőknek, s a metszés varázsa magával ragadja a diá-