Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

III. A művészek és Debrecen

HRABÉCZY ERNŐ ÉLETE ÉS MŰVÉSZETE (1894-1953) 1953-ban halt meg Hrabéczy Ernő. Alig két héttel halála után bankett volt a Fészek Klubban, s ezen a banketten egy szék üresen maradt. A. Tyihomirov, a kitűnő szovjet festő és esztéta hagyatta üresen, a sajátja mellett, barátja emlékezetére. Hrabéczy Ernő nem olyan ismert festő, hogy ne kellene ezen a gesztuson elgondolkodnunk, s ne kellene magyarázatot keresni a megbecsülésnek és ismeretlenségnek. 1894-ben született, ipari pályára tért, elszegényedett felvidéki dzsentri családból, ősei között őrzik egyik Aradon kivégzett nagybátyja emlékét. Kereskedelmi középiskolát végez Debrecenben, majd Pesten képzőművészeti főiskolát. 1912-től Hollósynál tanul Münchenben, Técsőn. Hollósyt nemzetközi társaság veszi körül, oroszok, lengyelek, románok, németek, angolok, itt barátkozik meg Holló Lászlóval, későbbi sógorával, sToroczkai Oszvalddal, Blattner Gézával, az orosz Tyihomirovval, Volkovval, Polenovával, Mihajlovval, a svájci Baumgartnerrel, a német Löebllel. A világháború Técsőn éri, s hazaveti Debrecenbe. A tócóskerti családi házban rendezi be műtermét. Debrecenbe internálják orosz és lengyel barátaikat is. Hrabéczy személyi jótállással vállalja kiszabadításukat, s a család anyagi támogatását is megszerzi számukra - Holló László pedig műtermét osztja meg velük. Míg 1917-ben haza nem térnek, szabadon járhatnak, csak éppen a várost nem hagyhatják el. Valahányszor aztán Tyihomirov Magyarországra látogat, első útja a debreceni Tócóskertbe visz. A húszas évek elején megnősül Hrabéczy. Felesége jómódú iparos családból származik, énekesnőnek készül, órákat ad, szerepel oratórikus művekben, s hívják az Operához. Nem tud kiszakadni környezetéből, egyre jobban lefoglalják a megélhetési gondok, a tócósi kertészkedés, majd két gyermeke, Judit és György nevelése. A harmincas években az óraadás s a kert sem hoz annyit, amiből a család megélhetne. Képeket eladni szinte lehetetlen, s Hrabéczy hiába tagja a Gresham-körnek Pesten, hiába állít ki az Ernst Múzeum vörös szalonjában, a Nemzeti Szalonban, Műcsarnokban, a Déri Múzeumban, hiába kíséri jelentkezéseit szinte osztatlan elismerés, a gazdasági válság és a vásárlók értetlensége még a Szinyei-díjas művész előtt is lehetetlenné teszi az érvényesülést. Hogyan kecsegtetne kilátásokkal ilyen körülmények között a debreceni Műpártoló Egyesület szervezkedése? Az ismeretlen, támogatók és barátok nélküli művésznek valamit kezdenie kell a megélhetésért. Volt egy „találmánya", amitől a család mesebeli gazdagságot remélt. Feleségével fillérekért összevásárolták a debreceni vágóhídon a tehénszarvakat, s ezekből Hrabéczy hajlítgatásókkal, csiszolással dísztárgyakat, madárfigurákat készített. Úgy