Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

III. A művészek és Debrecen

SZÁLLJ EL FECSKEMADÁR... Ujváry Zoltán és Holló László könyve Debrecen ismét kitett magáért. Az Alföldi Nyomda a miskolci Herman Ottó Múzeummal kiadott néhány gömöri népballadát, Ujváry Zoltán gyűjtéséből, Holló László rajzaival. Méltó társa ez a könyv tipográfiailag Tóth Béla, a debreceni rézmetsző diákokról nemrég megjelent tanulmányának, mindkettő az Alföldi Nyomda névtelen munkatársainak korszerű felkészültségét, jó ízlését, a megjelenítés nemes egyszerűségét példázza. Igen sok szép könyvet adunk ki mostanában, de ezek biztosan az elejéből valók. Ujváry Zoltán készülő nagy monográfiájából mutat kevéssé ismert népköltési világot, a gömöri magyarság hagyományából valót. Kár, hogy az irodalmi nyelvű közlésben a palóc nyelv ízei elvesznek, de így is micsoda hatalmas találkozója ez régmúltnak és közelmúltunknak. Bakonynak és Mátrának, Kiskőrösnek és a Csermosnya völgyének, Abonynak és Borsodnak, Európa tágabb és a népdalból jól ismert Vidróczki szűkebb világának. Mily hatalmasan hömpölygött népeink kultúrája élőszóban, szőttesekben, hímzésekben, szűrrátétekben, csanakok, pásztorbotok faragásaiban - s a megállapodottnak látszó népi kultúra mennyire nem volt merev. Valami csodálatosan eleven vérkeringés éltette, s szárnyon járt minden értelmes gondolat, szépséges forma, melyben a rokon társadalmi helyzetben ismert magára névtelen alkotója, cséplőgép dobjába halt szerető szenvedésében, áztatott kötéllel vertek igazságtalan elítélésében, halálra táncoltatott lány sorsában. Csodáljuk meg most a nyolcvankilenc éves Holló László külön elemzést érdemlő tusrajzait. Éppen tizenöt éve jelent meg első könyvem Holló Lászlóról. Sokan idegenkedve fogadták akkor művészetét, a nonfiguratív művészet ismét felfedezett bűvöletében. Még a grafikáit kísérte a legtöbb megértés. Ma már lelkesen és elismerően bírálják Holló László örökét. Ezek a rajzok alkotójuk koránál fogva páratlanok, de a gyengeséget az életkor sem menthetné. Nincs is mit mentegetni. A meg-megremegő kéz is határozott rajztudásról, a képi látás biztonságáról árulkodik. Ötletekben bővelkedők, szellemesek és mennyi humorral teltek ezek az illusztrációk! És még mennyi lírával, ha csak a Három árva, a Cséplőgépbe esett lány balladájára gondolunk s milyen feszültség a Két rab legény, a Barna Pista, s mennyi naiv szépség a Pávás lány, a Bogár Imre kísérő rajzában. Mintha egy bravúros tudású művész gyermeki naivsága törne fel nyolc évtized mélységéből, a rokon Móra Ferenc kiskunfélegyházi meséinek távlatából s adna találkozót mélység és magasság, nép és őmaga. Akik álltunk betegágya mellett, őrá ismerünk a huszárcsákós fekvő alak-