Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

Tóth Endre: Bevezető

III. Eligazító jelen kötetünkhöz Koczogh Ákos posztumusz tanulmánykötetét a Debrecennel foglalkozó, s jórészt az ott 1946 és 1957 között keletkezett írásai közül válogattuk. Legtöbb­je megjelent egykori újságokban, folyóiratokban vagy elhangzott a Rádió mű­soraiban. Néhány írást a szerző hagyatékából közlünk. A szerkesztő, valamint a kiadás terheit magára vállaló Déri Múzeum veze­tői előtt az a cél lebegett, hogy a kötet a lehető legárnyaltabb keresztmetszetét nyújtsa Koczogh Ákos munkássága azon részének, mely Debrecenről, az itt élő alkotókról és tudósokról szól avatott tudással s nem titkolt vonzalommal. Egyúttal szerettük volna dokumentálni Koczogh érdeklődésének sokszí­nűségét, életművének sokoldalúságát. Megvolt benne az egyetemességre való hajlam és törekvés, ezért állott előtte eszményképül Németh László és Kará­csony Sándor. Nem szerette az egysíkú, szűk látókörű egyéniségeket. Igyeke­zett a humán- és a természettudományok egymáshoz közelítésére, a köztük tá­tongó szakadék áthidalására. Ezért foglalkozott rádió-előadásaiban írók és művészek mellett fizikusokkal, biológusokkal, pszichiáterekkel. Maga is örömmel merült el a növényvilág s a madarak életét feltáró stúdiumokba. Te­hetségesen verselt, rajzolt, festett, sőt elsajátította a korongozás, a fémdombo­rítás művelését is. Tanulmánykötetünk anyagát öt fejezetre osztottuk. Az első rész személyes momentumokban bővelkedő vallomásokat tartal­maz a választott ősi városról, s annak a magyar művelődés történetében nemze­ti fontosságú szerepet betöltő Kollégiumáról. Koczogh Ákos, aki „jöttment" volt Debrecenben, itt töltött évtizede alatt vérbeli lokálpatriótává vált, s kény­szerű távozása után is perelt a város igazáért s a debreceni írók, művészek elis­mertetéséért. A második fejezet tanulmányai, bírálatai Debrecen és az irodalom viszo­nyát tárgyalják. Ez a kapcsolat először a reformáció, majd a felvilágosodás, vé­gül a huszadik század első felében nyilatkozott meg korszakos jelentőségű al­kotók műveiben. Erről a szerepről mondta Bán Imre professzor, hogy a ma­gyar irodalomnak legalább a harmada bizonyos szálakkal Debrecenhez kötő­dik. Koczogh Ákos itt közreadott munkái, melyek Fazekas Mihály tói és Oláh Gábortól a ma élőkig ívelnek, az előbbi állítást igazolják. Külön hangsúlyt ka­pott a szerzőhöz igen közel álló két nagy népi író, Veres Péter és Szabó Pál sze­mélyisége. A művészetek és Debrecen címet viselő harmadik fejezet elsősorban a tá­jékhoz szorosabban kötődő, két eredeti karakterű képzőművész, Medgyessy Ferenc és Holló László munkásságát méltatja kompetens elemzőkészséggel és sok személyes epizóddal. Róluk önálló monográfiákban és több - nem itt kö­zölt - tanulmányban is beszámolt. A fejezet élén a hetvenéves Kodály Zoltán jelentőségét és hatását értékelő esszéje áll, bizonyítva Koczogh Ákosnak a ze­ne területén is elmélyült ismereteit. A Színházi élet a városban című fejezetben nagyrészt a Csokonai Színház akkoriban országosan elismert társulatának Shakespeare-ciklusáról szóló bírá­latok kaptak helyet. Az egyes előadásokat dramaturgiai felkészültséggel, érez­hető ambícióval ismerteti Koczogh, aki a helyi napilap megbízásából rendsze­resen tájékoztatta a közönséget. Szerette ezt a demokratikus műfajt. Úgy gon-

Next

/
Thumbnails
Contents