Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

II. Az irodalom és Debrecen

FÁBIÁN ZOLTÁN: HEGEDŰSZÓ Első kötetének Utak volt a címe. Ez a cím még jellemzőbb erre a másodikra. Nyolc elbeszélés, riportok, s valamennyi más rétegből, külön megoldással, de közös szándékkal: az igazságtevés szándékával. Elbeszélésirodalmunk reneszánszában Fábián Zoltán elbeszéléseiben különösen a máért érzett felelősség a figyelemre méltó. Sokszor még a művészeten innen, megoldatlanul, érleletlenül, de minden kísérletező hibájával együtt az életért és nem az irodalomért. Lehetséges, hogy a klasszicitás mértékével nem érik el novellái a holnaputáni, de aki majd a bíró lelkiismeretét kéri számon, nemcsak a kötet legjobbjait, a Hegedűszó-t, a Telefonnál-t találja ott, hanem Az ellenőr-t, a Barátok-at és a Napló lapjait is. A korai érés sohasem biztató. Ennek a kötetnek fáradhatatlan kereső szándékából több jó sarjadhat, mintha csömörös, rutinos, kész eredményeket adna. Remekbe készült oldalai pedig - a Telefonnál című novellájának prelúdiuma, a Hegedűszó koncepciója - nem hagynak kétséget tehetsége és hivatottsága felől. Aki a kispolgári gőgnek, a tekintélyek előtti meghunyászkodásnak és felelőtlenségnek ilyen tömör képét nyújtja szinte egyetlen villanásban, aki a ma Nórájának, az emberséget kereső fiatalasszonynak és a rangért, külsőségekért, felszínért élő férjnek ilyen szinte banálisan hétköznapi, de elevenbe vágó mai vonásait annyi árnyalattal, mélységes tisztasággal, maradéktalan ábrázolással láttatja, az már az epika művészetéből letette a vizsgát. Aki pedig arra az egyetlen és nem is szokatlan kérdésre, hogy ki a felelős a sztahanovistából korhellyé züllött ifjúmunkásért - pillanatképekben is olyan gazdag feleletet ad, azt nem kell félteni, hogy kifogy az emberismeretből és tapasztalatból (Barátok). Ki hát a felelős? A DISZ-vezető, aki gyártja a sztahanovistákat meggondolatlanul, de emberségükről megfeledkezik, s magukra hagyja őket? Az ügyvédlány, aki elcsábítja, s akit csak a fiú híre és pénze köt? A gyáva igazgató kritikátlan dicséreteivel? Az idősebb munkás, aki csak irigységből óvja? Nincsen rá felelet. Igaz, érzed a befejezésből, hogy egyetlen bizonyosság van: újra kell kezdeni az életet, mindent, s talán lehet is, de a kérdés mégis nyitva maradt. És nem azért, mert vannak kérdések, állítások és vannak replikák, nem azért, mert akkor is elbeszélés az elbeszélés, ha nem old meg semmit. Amikor ezek az írások születtek, nehéz volt igaz és teljes feleletet adni. Fábián Zoltán pedig féltőn szereti az új élet ígéreteit, főleg az ifjúságot, s ezért nem elégszik meg ízes mesékkel, hangulatokkal, de kétségbeesett híradásokkal sem. Es ha keserű is a tapasztalata, nem veszti el a kedvét. Lehet, hogy Bartók muzsikája mellől eloldalog az ifjúság, ahogy utolsó szép riportjában írja, de megállnak a szobában odább s döbbenve hallgatják. Nincs a novelláiban