Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

V. A város múzeumai

„A VÁROS GYÖNGYSZEME" A debreceni Déri Múzeum, az ország első vidéki közgyűjteménye „A múzeum belső berendezése igazán mintaszerű. Bronz vitrinjeivel, felszerelésével egyetlen fővárosi nagy múzeum sem veheti fel a versenyt, s e téren a Déri Múzeum Magyarország legjobban berendezett múzeuma" - olvassuk a kitűnő építész (egyébként a múzeum egyik tervezője), Györgyi Dénes tollából 1930-ban, nagyhírű folyóiratunkban, a Tér és Formában. Az alapító Déri Frigyes nevét azóta sokan „nemesítik" Déryre. Déri nevét nem az y, hanem gesztusa teszi nemessé. Bácskában született, Baján és Bécsben nevelkedett, Bécsben lakott. A múzeum nyitását ezelőtt ötvenegy évvel nem érhette meg1924- ben meghalt. A debreceni Déri Múzeum 1930. május 25-én nyílt meg. 1925- ben érkezett meg Déri gyűjteménye Bécsből, 1926-ban kezdték építeni a múzeumot Györgyi Dénes és Münnich Aladár terve szerint, s elkészült két év alatt. 1929 nyarán indultak meg a berendezési munkák. 1977 szeptemberében újraépítették a múzeum belső terét. Ismét leírhatjuk: „a Déri Múzeum Magyarország legjobban berendezett múzeuma." Természetesen ne hasonlítsuk akár az újjászületett Nemzeti Múzeumhoz, a várbeli Történeti Múzeumhoz, vagy éppen a Kovács Margitéhoz Szentendrén. Más-más rendeltetésük van. A debreceni múzeum a város gyöngyszeme. Déri nagyon szerette hazáját. Tudta, hogy a számára „legmagyarabb" városban van egyetem, de az 1902-ből való Hatvan utcai szerény kis városi múzeumot nem ismerte. Ezért választotta Debrecent. Egyiptomi, görög, római, kínai, japán, koreai, iráni, indiai, mongol, általános művelődéstörténeti - nemzetközi méretekben mérve is igen jelentős - értékeit már 1919-ben felajánlotta a városnak. Örömmel vette tudomásul, hogy a csendes, pormentes füvészkertet jelölték ki a múzeum helyéül, a híres Kollégium s a Nagytemplom szomszédságában. Ma már szinte beleépült az SZTK ormótlan kék színű új szárnya, új épületekkel népesült be előtte a Hatvan utca, mögötte terpeszkedik, megtörve a város egységét, a Megyei Művelődési Központ, de a Déri tér csendjét őrzi ez a rokokó kastélyokra emlékeztető, harmonikus, vonzó s behemót környezetében sem elvesző épület. Barátságosan fogad a múzeum. Árnyas fák tövében Medgyessy-szobrok, négy nagy nyugalmú fekvő alak: a Párizsban nagydíjat kapott Művészet, Tudomány, Régészet és Néprajz. Talán nincs is más szoborkompozíció, mely ily emberközelbe hozná a művészi alkotásokat. Játszó gyermekek ragyogóra koptatják a bronzok domborulatait, szinte velük élnek, mint ahogy együtt él ez a négy szobor elválaszthatatlan egységben a múzeummal. A múzeummal, melyet Déri Frigyes öccse, György, a Kárpát-medence népeinek népművészeti - főleg kerá-