Koczogh Ákos: Debrecen vonzásában (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 49. Debrecen, 1989)

IV. Színházi élet a városban

kérdezheti a rendező, s jó ötlettel kiütteti Hamlettel a kardot Laertes kezéből, úgy véteti fel. Érdemben feltétlenül a hű maszkok, Zakar István ízlésben, s történelmileg és technikailag egyformán remekei járnak mindjárt a rendezés nyomában. Tökéletes illúziót keltenek. S ezt az illúziót csak növeli Kurtág György modern harmóniájú, egyben történelmi hangulatot teremtő kísérő zenéje, mely különösen a lakoma jelzésében és az „egérfogó" pasztorális kíséretében sikerült. A kitűnő Siki Emil díszletei ez esetben nem birkóztak meg a technikai nehézségekkel. A „börtön" képzetét részben felkeltették ugyan, de mindvégig „díszletek" maradtak csupán, s ha a forgószínpad siettetni tudta a gyakori színváltozást, nem tudta pótolni a valót. De pótolta helyette az előadás, a Csokonai Színház elmúlt tíz esztendejének feltétlenül egyik, talán mégis legnagyobb eredménye, Mensáros László, Márkus László, Bángyörgyi Károly, Angyal Sándor, Simor Erzsi, Örkényi Éva minden eddigit felülmúló alakítása, s Téry Árpád Shakespeare felfogását a legteljesebben és legmaibban példázó rendezése. Ha közönségünk megtanul végre a monológok alatt is csendesen, fegyelmezetten figyelni, s köhentéseit, fészkelődéseit a szünetre tartogatja, akkor nem csupán kitörő tapssal, de igaz megbecsüléssel fogja ezt az országos mértékkel mérten is kitűnő előadást köszönteni. (Megjelent: Néplap, 1956. márc. 25.)