Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)
II. Adatok a debreceni fényképezés történetéhez (1863-1918)
életnek. A város ösztöndíjával tanult a müncheni képzőművészeti akadémián (s ott Gondy fényképei alapján festette debreceni portréit), majd hazatérve állandó festője és fényképésze lett a hortobágyi pusztának. Festményeihez fénykép-előtanulmányokat végzett, és le is fényképezte a kész műveket. 50 Már a századfordulón azt a tervet melengette, hogy megfesti a hortobágyi körképét. Számtalan előtanulmányt végzett festményben, fényképben, de ötletét már csak fia, az ugyancsak Kovács János nevet viselő festő és Liener Béla fényképész valósította meg. 51 Rajta kívül Gondy, Kiss foglalkozott tájfotózással, a párizsi világkiállításra pedig Chylinski készített hortobágyi sorozatot. Eseményfotók sorát ismerjük Takácstól, Kozmanntól 1914 körül. Visszatérve a portréfényképezéshez: a század elején is ez volt a fő fotóműfaj. Letzter József, Némethi József, Ruzicska Gyula, Kozmann és Társa, Takács Vince voltak a legmegbecsültebb fényképészek. 52 Őket azzal is kiemelték az iparosok sorából, hogy különleges megbízatásokat kaptak (párizsi világkiállítás debreceni anyaga, országos iparművészeti kiállítás fotózása, díja), s tagjai voltak köröknek, társulatoknak (Országos Magyar Iparművészeti Társulat, Csokonai-kör, Debreceni Műpártoló Egyesület). Letzter lapkiadó is volt: a Debreceni Nagy Újság főszerkesztője, Ruzicska pedig fényképészeti cikkeket árusított, és kiadója, szerkesztője volt az Amateur Útmutatónak 1904—06 között. Míg a nagy családok tagjai az ő műtermüket látogatták, a közemberek a piac környéki kisebb boltokat, pl. a Csapó utcai Gábor János-féle üzletet, az Elite, a Verseny-, az Amerikai fényképszalon, a Hunnia nevet viselő fényképészműtermeket. Míg Gondy—Egeytől, Letztertől, Ruzicskától, Némethitől egész sorozatot tudunk bemutatni, egy-egy munkát ismerünk Hesz és Társától, Harthtól. Csak említésből tudunk Madarász Hella, Bernard Györgyné, Bagdi István tevékenységéről. IV. Egy újító amatör: Haranghy György (1868—1945) Ha igaz az, hogy a magyar fényképezést az amatőrök újították meg a századfordulón, az Debrecenben tízszeresen igaz. A fényképészműtermekben bántóan elterjedtek a művi kellékek, pl. a Gondy—Egey-cég előszeretettel kezdte használni a drapériákat, a tiroliházikóés hídmaketteket, a túlzott retust. A fényképműfajok között a portré uralkodott, csak Kiss Ferenc és Chylinski kísérletezett tájképpel, városképpel, riportfotóval. Az amatőrök között Vadász Emil, Sesztina Jenőné és Boczkó Sámuel műveivel találkozunk az 1890-es években. Érthetően keltett nagy figyelmet 1902-ben Haranghy György, aki „rögtön" filmet készített, szinte bemutatkozásként. 1868-ban született Hajdúszoboszlón, 53 banktisztviselő volt a Debreceni Első Takarékpénztárban 54 (később fia, Haranghy Jenő ennek ösztöndíjával tanult és lett ismert képző- és iparművész). Nem tudni, kitől tanult fényképezni, de 1902—1911 között jelen volt szinte minden hazai és külföldi amatőrfotó-kiállításon. Tagja volt az 1901-ben alakult Debreceni Műpártoló Egyesületnek, s 1903-as kiállításán A kis nyalánk, Jancsi, Hortobágy, Ősz, Libák, Csema-völgy, A mester, Tiszalöki részlet, 1907-ben Vihar előtt, Tél, Holdas éj, Libák, Enteriőr, 50 Sz. Kürti K.: Elfelejtett debreceni művészek I.= Múzeumi Kurír, 1980. 33. 92—98. 51 Sz. Kürti K.: A Hortobágy a képzőművészetben = DMÉ, 1983—84 (Debr. 1985), 245—274. A körképről: 256. 52 A működésükre vonatkozó levéltári jelzeteket, irodalmi hivatkozásokat 1. hátul, az adattárban! 53 Leletek a magyar fotográfia történetéből. Vál.: Szilágyi G.—Kardos S. 463. 54 Dr. Somlyai József közlése és Debreceni Első Takarékpénztár iratai: jegyzőkönyv 1911. jún.= HBML XI. 203/a.
