Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

II. Adatok a debreceni fényképezés történetéhez (1863-1918)

Halála után özvegye adta át a Városi Múzeumnak a már említett 32 albumot, 44 év termését. A közel 32 000 fénykép birtokában nem tudjuk elkülöníteni Gondy és Egey müveit, mert az albumba ragasztott fényképek hátoldal nélküliek, nem tartalmaznak információt. A családoknál őrzött, illetve a Déri Múzeumnak ajándékozott szórványdarabok birtokában ismerjük csak Gondy és Egey önálló művészetét. Gondy főműve Blaha Lujzát ábrázolja Csipike szerepében 1865 körül: a nagyméretű kép az ősfotó és a kőrajz sajátos keveréke. A beállítás (kis asztalkához, könyvhöz könyöklő nő), a ruha, az ékszer anyagszerűségének hangsúlyozása, puhasága, festőisége, az ovális keret a késő biedermeier modorára utal. Egey fényképei többnyire természetes pózban, a szabadban ábrázolják tevékenykedő, játszó, gyerekeket tartó modelljeiket. Egyik ismert női arcképe (1880 körül) szerepelt a budapesti Tény-kép című fotótörténeti kiállításon. ///. Tömegtermelés és művészi törekvések a századfordulón A 80-as évek végétől derűre-borúra alakultak műtermek, fényképíró üzletek. Közülük csak a legfontosabbakat említjük meg, példázván egy-egy életművön belül is ennek az párnak, illetve művészetnek az ellentmondásait. Rövid ideig, 1882—85 között dolgozott Debrecenben Tauffer Gyula, a Fényképészeti Lapok egyik alapító tagja, Kádas utcai üzletét Mandel Manó vette át 1887-ben.

43 Szombathelyi és győri üzlete mellett Debrecenben is műtermet nyitott Knebel Jenő „császári és királyi udvari fényképész". Jó színvonalú arcmásai között van a fiatal Medgyessy Ferenc érettségi tablóképe. „Császári és királyi udvari szállító" volt lovag Chylinski György, aki a Piac utca 1824. számú, Szikszay-féle házban tartotta fenn fényképészeti és festészeti műtermét. Kapcsolatban állt az itt dolgozó Mirkovszky Gézával: egész sorozat őrzi a Bika-szálló, a Kereskedelmi Akadémia freskóinak készültét.

44 A Csokonai-kör tagja volt. Kiemelkedő egyéniség Kiss Ferenc, aki Tóth András szobrásszal állt kapcsolatban. Megjelenítette őt magát is tanítványai és művei körében.

45 Vele együtt kapott 1900-ban ösztöndíjat a Kereskedelmi Minisztériumtól, illetve a debreceni Kereskedelmi és Iparkamarától, s együtt utaztak a párizsi világkiállításra.

46 Előzőleg, 1896-ban, a millenáris kiállításon kapott elismerő oklevelet.

47 Több műfajjal próbálkozott 1890—1904 között. Alakjait kertben vagy épület előtt jelenítette meg, festői hatásokra törekedett. A század elején állandó tudósítója volt a Vasárnapi Újságnak : Nagytemplom előtt, Ingyen fa a szegényeknek, Rőzsehordók a debreceni Nagyerdőn című fényképei szociális érzékenységről tanúskodnak.

48 Tőle származnak a ma már felbecsülhetetlen értékű, képeslapon is terjesztett fotók Debrecen műemlékeiről, azóta áthelyezett 43 A műtermek és fényképészek adatait Szakács Margit közölte 1974-ben és 1983-ban, a Munkásmozgalmi Múzeum évkönyvében. Legtöbbet hivatkozunk Magyarországi fényképészek és fényképészműtermek (1840—1920) c. tanulmányára=M. Mozg. M. évk. 1983. 5—96. p. (továbbiakban: SZM 1983). Tauferről a 68., Mandelről az 59. lapon ír. 44 Fényképei a Medgyessy-múzeum Debrecen anno.. . című I. kiállításán szerepeltek 1987 február— májusa között. 45 Reprodukálva a DMÉ-ben, 1982 (Debrecen, 1985), 537. Egyéb, Tóth Andrással kapcsolatos fényképei uott: 543., 545. és a Debreceni Képes Kalendárium 1901. I. 50—51. 46 Debr. 1900. júl. 26. 47 Szilágyi G.: A fotóművészeti kiállítások szakrepertóriuma 1890—1945 (Bp., 1978). Kézirat gyanánt (továbbiakban: Szilágyi: A fm. kiáll.) 12. 48 Reprodukált fotói jegyzékét 1. hátul, az adattárban!