Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Portréfestészet a XVIII—XIX. század fordulóján A hivatali reprezentáció korai jeleit leírásból ismerjük. A XVIII—XIX. században az újjáalakult katolikus egyház, a Református Kollégium, a városi tanács, majd az egyes testületek vettek vagy rendeltek meg közéleti képmásokat. Bánszky Tamás másolatáról ismerjük azt az 1719-ben készült festményt, amely a piarista rendházban állt, és Bakó István váradi prépostot ábrázolta, Reök Károly másolata őrzi Csáky Imre barokk stílusú képmását.

2 A Szent Anna-templom oltárképeit egri egyházmegyei és bécsi festők készítették az 1730— 50-es években: a Kalazanci Szent Józsefet ábrázoló oltárképet például J. S. Bopovsky Buják 1750-ben.

3 Az egyház 1836-ban tudott főoltárképet rendelni, de a munkával nem debreceni, egri vagy nagyváradi magyar művészt, hanem a Bécsben élő és tanító fiatal Rahl Carlt (1812— 1865) kereste fel. Rahl elkészítette a megrendelő, Kricsfalusy Ferenc prépostplébános portréját is, majd utódjáét, Molnár Péterét is kb. 1846-ban. Szinte bizonyos, hogy Rahl nem járt Debrecenben, Bécsben festhette a Szent Anna harmadmagával című oltárképet, s itt ülhettek neki modellt a prépostplébánosok.

4 Igaz Lyka Károly véleménye: a kívülről jött alkotók nem hagytak nyomot Debrecen festészeti életében. Mint ahogy az arisztokrácia még a reformkorban sem érezte feladatának a hazai tehetségek pártfogolását, úgy a katolikus egyház még később sem. A debreceni plébánia még a 70-es években is osztrák mesterrel dolgoztatott: Ebyl, Franz (1809—1880) festette meg Huzly Károly reprezentatív térdképét. A református egyház, a kollégium számára a nagyszebeni Weiss János (1728—1774) 1755-ben festette meg az ördöngös Hatvani István barokk parókás arcmását.

5 Valószínűleg ugyanakkor tisztította Mányoki Ádám Bárányi Miklós a későbbi septemvir — portréját, amely később, Weiss elbeszélése alapján különös per döntő bizonyítéka lett. Weiss ugyanis elmondta Kazay Sámuel gyógyszerésznek, műgyűjtőnek, hogy a kép tisztításakor a fiatalkori apaképben felismerte az ifjú Bárányi arcmását. így 1772-ben Cherny János, Kazay patikájá2 Csanád egyházmegye jubileumi évkönyve (Szeged, 1980) említi működésüket, 172. és 164. p. Csáky arcmását reprodukálja: Nagybákay Antal: Egy barokk kori főbíró élete: Szeremley Sámuel (Debr., 1936), 11. p. Az eredeti kép Kalocsán van. 3 Bárányi Béláné: Újabb adatok a debreceni Szent Anna-templom berendezésének történetéhez — Ars Hungarica, 1980. 1. 149—154. p., Garas Klára: könyvism. Anna Petrová-Pleskotová: Maliarstvo 18. st. na Slovensku = Művészettörténeti Értesítő (továbbiakban: MTÉ), 1984. XXXIII. 3. 178—187. p. (az oltárképről a 181. lapon ír). 4 Az említett arcképek a róm. kat. plébánián, fényképmásolataik a Déri Múzeum adattárában (továbbiakban: DMKA) találhatók. A felvételek 1939-ben készültek. Lyka Károly A táblabíró világ művészete (Bp., 1981. 3. kiadás, 241. p.) című könyvében írja le véleményét, éppen Debrecen és Rahl kapcsolata ürügyén. 5 Az 1938-ban kiadott Á debreceni Református Kollégium birtokában levő képek jegyzéke (továbbiakban : Ref. Koll. jegyz.) tartalmazza a művek adatait.