Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében

sége, Balogh Péter), ezek azonban már a XIX. század elején kimentek a divatból, míg a miniatűröket csak a fénykép szorította ki. Átmenetet képeznek azok az ősfotók, amelyek — Perneczky Géza szerint — „a biedermeier ízlés és a XIX. századi eklektika groteszken kedves emlékei".

95 Ezek olyan kevert technikával készült művek, amelyeken a sokszorosított alapot temperával, akvarellel utánszíneztek, „egyedivé" tettek. Olyan litografálással másolt dagerrotípiák, színezett fényképek, amelyek 1850—1870 között készültek: ovális keretbe fogottak. Gondy Károly fényképész több ízben megörökítette Blaha Lujzát, legszebb arcmása 1865-ben készült, Csipike szerepében ábrázolja őt.

96 Gondy az egy példányban készíthető dagerrotípiát úgy sokszorosította, hogy áttette litográfiába. így nemcsak a művésznőnek, hanem hódolóinak is jutott a szép arcmásból (a Déri Múzeum is őriz egy példányt). Színezett fénykép az a női képmás, amely 1910-ben került a múzeumba, debreceni családtól. Széken ülő idős nő félalakos ábrázolása ez ovális képkeretben. Miután levettük a paszpartut, tűnt elő a halványított fénykép folytatása. A színezés ügyetlensége, egyszóval a kontármunka segítséget jelentett nekünk, bepillantást engedett a nyilvánvaló üzleti célból elkövetett „kegyes csalásba". Rafináltabb a helyzet Ricklné Kis-Orbán Johanna ovális képe esetében; itt a fényképész vagy a színezést végző piktor levágta a felesleges, árulkodó részleteket. A modellt Orlai festményéről ismerjük 24 évesen, itt idősebb, tehát a mű az 1860-as években készült. Az olaj- és pasztell-, akvarellképek mellett találunk metszeteket, litográfiákat is (a közéleti arcmások mellett pl. ilyen Dragota Ignácé). Tekintsük át típusonként a portrékat! A debreceni arcmások zöme fej- és mellkép, van azonban háromnegyedes térdkép és egész alakos is. Több modell megjelenik arckép és mellvagy térdkép formájában, ill. különböző életkorban. így van ez a közéleti arcképek közül Szoboszlai Papp István püspök vagy Domokos Lajos főbíró esetében: a reprezentatív, ülő képeket az egyház, míg a kis fej- vagy mellképeket a család rendelte meg általában ugyanakkor, ugyanattól a festőtől. így volt ez Somogyi János esetében; hivatalában, botjára támaszkodva, számadáskönyvei között festtette meg a városháza, míg a család csak arcképet kért (vagy kapott ajándékba?) Kiss Bálinttól. Lényegesen jobb, bensőségesebb az utóbbi, tudvalévő, hogy Kissnek gyengéje volt a kéz festése. E tényből kiindulva tételezzük fel, hogy az ő festménye Könyves Tóth Mihály és felesége félalakos portréja. A mellkép és a félalakos kép kedvelt volt minden korban: módot adott az ékszerek, rendjelek, ruhák, a szoba- vagy kertrészlet bemutatására. Munkahelyén, könyvtárszobában, hivatalában jelenítették meg Szentgyörgyi József orvost, Péczely József, Szilágyi Gábor, Beregszászi Pál kollégiumi tanárt, Rachbauer építészt. A családi otthon szolgált hátterül Fráterné Czernel Zsuzsannának, Kaffka Borbálának, míg Kiss Bálint lehetőleg semleges hátteret vagy tájat alkalmazott hátterül. A kor divatját mutatják be Kármán János, Kiss Bálint, Pesky József, Gyurkovits Károly, Than Mór és Schrotzberg, s egyben reprezentálják a KisOrbán, Somogyi, Beőr, Szentgyörgyi, Dobozy családok ékszereit is. Ugyanez mondható a korai fényképekre is. Tájban jelenítette meg Ferenczy Alajos jurátust a pozsonyi Ehrlinger János (?—1848), a Somogyi család tagjait és Veres János zongorakészítőt Kiss Bálint, hegyes táj szolgál hátterül Beőr Karolinának Canzi Ágoston képén, klasszicizáló tájkép (füzekkel, márvány emlékművel) keretezi Karátsony József Önarcképét, Nagy Justiniáról emlékbe készített egész alakos képét. Vérbő romantikus alkotás Than Mór Fabricius Gézáné Rickl Róza arcmása 1870 körül; a művész dús lombú fák közé helyezte a gazdag hajkoronájú, magyaros ruhába öltözött fiatalasszonyt. Testvérének, Rickl Máriának pruszlikba öltözött félalakját, a hasonlóság alapján, ugyancsak Than művének tartjuk. 95 Perneczky Géza: A magyar fotó 125 éve—Tanulmányút a pávakertbe (Bp., 1969), 325—336. p. Idézet: 326. p. 96 Repr. : Hajdú-bihari Napló, 1986. márc. 29.