Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében

szült a festmény, de debreceni otthont díszített éppúgy, mint az Irodalmi Múzeum falán álló, Csokonai Lilláját ábrázoló biedermeier képe.

93 A reformkori festészet úttörő alakjától, Kiss Bálinttól jelentős anyagot őriz a Déri Múzeum. Egy Somogyi Jánost ábrázoló kis arcképe van magántulajdonban, és lappang a Veres házaspárt és Somogyi Jánosnét ábrázoló műve. Ezeket még Zádor Anna látta 1951-ben, és így dicsérte Veres János arcmásának élénkségét, közvetlenségét: „Az arc nem oly személytelen, a ruházat megfestése gondosabb, a színezése is árnyaltabb. A kellemes tompa, dohánybarna kabát és a meleg kék nyakkendő színegyüttese uralkodik" — írta. Új szerzeményünk Pfannschmidt Kálmánt ábrázoló egész alakos festménye 1841-ből. A négy-öt éves fiúcskát hegedűt tartva, játék puskát eldobva állítja elénk tájképben. Ritka műve ez Kissnek, aki a humán műveltség és a harciasság jelképeit vonultatja fel reprezentatív, de kedves művén. Az okos gyermekarc szeretetteljes megfestése, a táji részletek szépsége még az anatómiai hibákat is feledteti velünk, amelyek miatt Henszlmann Imre nem kegyelmezett Kissnek. Zádor Anna ezt írta Kiss debreceni arcképeiről: „A Debrecenben ekkor festett legtöbb arcképe nem mutat elmélyültebb emberábrázolást... Jobban sikerült a gyermek Pfannschmidt Kálmán arcképe. A kedves, pufók arc, a kék öltöny és a tompa színekben tartott háttér jóleső színegyüttese komolyabb igyekezetre vall. A merev ülés, az elrajzolt kezek, a lábak suta rövidülése még komoly fogyatékosságok".

94 Mindezzel együtt a festményen érdekesen vegyül a korai romantikus tájfestés és a klasszicizmus allegorizáló hajlama. A biedermeier modor gyorsan utat talált Magyarországra, még a vándorfestők körében is elterjedt. Erre példa Gyurkovits Károly két, 1837-ben festett képe, Bednar 1836—1839 közötti működése. Bednar tájba állította alakjait, s a Rachbauer házaspár arcmásán félig leeresztett vörös bársonyfügönnycl választotta el őket a tájtól. Különösen jó színvonalú Rachbauer József építőmestert megjelenítő arcképe, amelyen — nyilván a megrendelő kérésére — hűséges gonddal festette meg az asztalon és a kézben lévő tervrajzokat, körzőt, vonalzót, utalva hivatására. Egyik tervrajzon olvasható a szignó is: „Bednar 839". Biedermeier stílusban készültek az osztrák származású Canzi Ágoston, Pesky József, ill. Tikos Albert, Dosnyai Károly, a Bécsben tanult festők debreceni arcmásai 1830—1840 körül. A festők ügyeltek a ruhák, ékszerek gondos megfestésére, az allegóriák alkalmazására, az idealizálásra. A bécsi Franz Schrotzberg festményén szende szépségében áll előttünk Hanke Leóné Dobozy Emília, a szinte gyermek asszony. Erénycsségére a virág utal. A romantika korai alkotásai Orlai és Szakái tájban megjelenített arcmásai, érett műve Thán Mór Fabriciusné-portréja. Száraz fényképszerűség jellemzi Barabás Miklós Nánássy Benjámint megörökítő arcmását, amely „egy régi kép után" — nyilván fotózási segédlettel — készült másolás (1864). Ugyanez mondható Molnár József debreceni portréira, amelyek közül csak Jcney Józsefet ábrázoló reprezentatív képe (1861) és Sesztina Piroskát és Rickl Antalt ábrázoló kettőse kivétel (1882). A századvég realista szemlélete hatotta át idősb Kovács János Münchenben, menyasszonyáról festett arcképét (1883), míg későbbi műveire akadémikus szemlélet jellemző, éppúgy, mint Paczka Ferenc (1856—1925) V/eszprémi Zsuzsanna ibolyacsokros képére. A képmások csoportosítása még sokféle módon lehetséges. A technikai megoldást illetően legtöbb az olajkép, de szép számmal találunk akvarellt, pasztellt, különösen a XVIII— XIX. század fordulóján. Az akvarellek közül a már említett Simonffy-képeket (1814), Karátsony József két festményét (1836—37), a pasztellek közül Kiss Sámuel feltételezett műveit emeljük ki. Szép számmal akad pergamenre, elefántcsontra festett olaj- és akvarellminiatűr. 93 Lengyel Imre: Egger Wil. pinxit 1825. A Lilla-arckép festőjéről = DMÉ, 1965. 257—280. p. Repr. : Művészet Magyarországon, katalógus 115. képe/67. 94 Zádor i. m. 28. p.