Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében

dezés volt a bécsi Franz Schrotzberg női képmásának Debrecenben találása. Magyarországi működéséről alig tud a magyar művészettörténet-írás, ill. ellentmondásos megítélése. Ezért jelentős az, hogy Dobozy Emíliát ábrázoló műve (1840 körül) restaurált állapotban szerepelt most, 1986-ban is a Déri Múzeumban. A családi portrék leírása, csoportosítása Az eredetiben vagy fényképről ismert, 1760—1900 közötti festményanyag jól reprezentálja a klasszicizmus, a biedermeier, a romantika, a realizmus, eklektika portréművészetét. Jeles mesterek, külföldi és pesti, kassai művészek, debreceni alkotók, valamint vándorfestők alkotásai ezek. Az alábbiakban kísérletet teszünk leírásukra, csoportosításukra és ismeretlennek tartott alkotók meghatározására. A klasszicizmust képviselik Donát János, Kiss Sámuel, Kármán János, Egger Vilmos alkotásai, az az ismeretlen festő, aki a Domokos családról és Fáy Jánosról készített arcmásokat. Felmerülhet itt a már említett Weiss János és Simó Ferenc neve. Hat szignálatlan arcképet tulajdonítunk Kiss Sámuelnek, analógiás alapon. Meglepően hasonlít pasztelljeire Komlóssy Dánielről és feleségéről, Konti Juliannáról festett kettőse (1810 körül). Julianna volt Csokonai utolsó múzsája, róla — a virágok kedves „Julissá"-ról — szól a Rózsabimbóhoz című vers. Konti Julianna — vállalva a pártában maradást is — nemcsak kitartott öt évig a költő mellett, de be is várta a gyászév leteltét, s csak 1806-ban nyújtotta kezét Komlóssynak, a városi aljegyzőnek.

91 Komlóssy egyúttal a református egyház főgondnoka volt, bizonyára kapcsolatban állt Kiss-sel, a rajzoskola vezetőjével. A másik két festmény Simonffy Sámuel főbírót és feleségét ábrázolja. Az akvarellek szerkesztésmódja, a portrékat keretező allegorikus figurák emlékeztetnek bennünket Kissnek már ismertetett illuminait képeire, amelyeket városi reprezentációra készített 1815-ben. A medalionba fogott apró mellképeket dicsőítő körirat és jelképes alakok fognak körül, Simonffy arcképe alatt ez olvasható kézírással : „Ki ez? — kinek tisztes tekintetű Széke körül udvarolnak, Themis, Virtus, Béke. Themis igaz fontot, s kardot tart kezébenn, Jót, vétket egyformánn itél törvényébenn. Jobbja felőli Béke szórja, tört fegyverét, Balról a Virtus tesz rá Érdem tzimerét SIMonffI-Debretzen nagy LeLkV Bírája, Oh nyILLyon Sokáig élete páLyája! !" Az utolsó két sor naggyal írt betűi az 1814-es évszámot adják ki. A feleség, Béllyei Erzsébet mellképénél az alábbi félkörirat áll: „1. Kinek a Kegyesség s Virtus nyújt jobb kezet... s Kit az Ártatlanság a Jók útjára vezet 2. Méltánn emel annak dicső feje felett... Szép érdem koszorút az igaz Szeretet." 91 Komlóssy Artúr: Csokonai képes kiadásban. A Rózsabimbóhoz — a vers története = DKK, 1901. VII. 108—110. p. és Sz, Kürti Katalin.: A Komlóssy család. (Debrecen, 1987. II. 6. 10.)