Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében

Nagybákay Antalné két fia : dr. Nagybákay Antal és dr. Nagybákay Péter nemcsak hogy megőrizte a régi anyagot, hanem „menet közben" gyarapította is. Pusztulásra ítélt müveket vásároltak, mentettek meg az ötvenes években. Az ő segítségükkel folytathattuk a munkát, amely közepes, illetve — a körülményekhez képest •— jó eredményt hozott. Fel sem merülhetett az, hogy rekonstruáljuk az 1939-es bemutatót. Összesen negyven mű volt azonos az 1939-ben még megvolt anyaggal, a többi kiegészítés: újonnan talált anyag. Hogy tisztelegjünk az egykori kiállítás előtt (de egyúttal lappangó művek előkerítése reményében is), nagyméretű fényképmásolatban mutattuk be az 1939-ben kiállítottak jó részét. Sajnos, még fényképen sem maradt meg pl. Balásházy János agrártörténész arcmása. Miben különbözött a két kiállítás? Az első enteriőrszerű, komplex bemutató,

87 a második festményekből, korabeli fényképekből és fényképmásolatból állt, összekötő, írásos tablókkal, irodalom ajánlással. Új elem volt a debreceni fényképezés hőskorának (1860—1896) bemutatása családi portrékkal, valamint a kispolgárok, kiskereskedők arcképeinek szerepeltetése a patríciusarcmások mellett. Az 1939-es kiállítás ugyan címében csak „családi portrék" kifejezést tartalmazott, valójában jócskán mutatott be közéleti arcmásokat is a városháza és a Református Kollégium tulajdonából. Mi most, 1986-ban tudatosan kerültük a közéleti arcmásokat (kivéve Somogyi János reprezentatív, hivatali reprezentációt szolgáló félalakos képét), azokat külön kiállításban, ill. várostörténeti kiállítás keretében kívánjuk majd bemutatni. Jelen volt ugyan az utóbbi kiállításban több főbíró, polgármester (Domokos Márton, Domokos Lajos, Fáy János, Simonffy Sámuel) arcmása, de nem a nagy, „hivatali" változatban, hanem a kis, családi galéria részét képező formában (miniatűr kép, emlékkép). Az 1986-os kiállítás anyagának a fele a Déri Múzeum tulajdonát képezi, kb. 40%-a családoktól kölcsönkért mű. A Magyar Nemzeti Galériából három festményt kértünk kölcsön: Dosnyai Károlynak egy 1846-ból származó női képmását, Orlai Petrics Soma Karap Erzsébetet ábrázoló művét és Tikos Albert (1815?—1845?) női arcképét.

88 A rendezés során kaptunk tévedhetetlen adatot arról, hogy az eddig debreceninek hitt Tikos valójában borsodi származású.

89 Ez nem jelenti azt, hogy a kölcsönkért festmény modellje biztosan nem debreceni (a festő távoli rokonságban állt a debreceni Tikosokkal), de azonosítani sem tudtuk. Ebből is látható, hogy a gyűjtő-felderítő munkával párhuzamosan folyt a tudományos feldolgozómunka. Az előző kiállításban lévő müvek kb. fele ismeretlen mester alkotásaként szerepelt, az utóbbi években pár munkát sikerült azonosítanunk. Egy esetben a restaurálás is segített: egy polgárnő arcmásán előhozta az „E. Róth 850" szignót, ami azt jelenti, hogy a Münchenben és Bécsben tanult Róth Imre Emánuel (1814—?) kassai festőművész Debrecenben is járt, vagy legalábbis voltak kapcsolatai,

90 esetleg épp Dosnyai Károly, vagy Barabás Miklós révén. Miközben „elveszítettünk" egy debreceni festőművészt (Tikost), többről fontos adatokat nyertünk, és országosan is jelentős mesterek műveit leltük fel Debrecenben. Ilyen felfe87 Kiállításrészletek fényképe a DKK, 1940. 150—151. p. 88 Orlai: Weszprémi Jánosné Karap Erzsébet, 1852. ol.-vászon, 86,5x69 cm. (repr. Keserű Katalin Orlai-monográfiájában), Dosnyai: Női arckép, 1846. olaj-vászon, 73,5x60 cm, Tikos: Női arckép, olaj-vászon, 68,5x54,5 cm (repr.: Festészet Magyarországon 1830—1870 című kiállítás katalógusában — Tata, 1981). 89 A Tikos család őrizte a távoli rokonokra vonatkozó adatokat, születési anyakönyvi kivonatokat. Beszkid Miklós művészettörténész, eperjesi püspöki irodaigazgató kérte a családtól a Tikos Albertre vonatkozó adatokat. Tikos István elküldte anyakönyvi kivonatát Beszkidnek, aki vissza is küldte, de az elveszett. Beszkid 1912. szeptember 17-i levele a család birtokában van, ebben írja Beszkid, hogy gyanította Tikos Albert borsodi származását, most bizonyosodott meg erről. Sajnos, a helységnév még felkutatásra vár. 90 Lyka szerint ő volt az első magyar a müncheni akadémián (i. m. 197.), követte Dosnyai. Bécsi működéséről Szvoboda ír (i. m. 16. p.)