Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)
I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében
adat „kitermelte" a mestereket is. Olyan festők is portretírozni kezdtek, akiknek nem volt ez életcéljuk, de átmeneti megélhetésüket ebben látták biztosítva. A patríciuscsaládok (Szentgyörgyiek, Domokosok, Ricklek) példája ösztönzően hatott. Az értelmiség, a kereskedők, iparosok igényesebb része azzal fejezte ki öntudatát, kulturálódási vágyát, hogy képmásokkal díszítette otthonát. Ez különösen a reformkor vége felé volt jellemző Debrecenre. A kiragadott példák ellenére és azokkal együtt is igaz Balogh István véleménye: „Úgy tűnik, mintha belső igény sem lett volna a kényelmesebb, szebb keretek közötti életvitelre, a »cifrálkodást« a közfelfogás mélyen elítélte, a közvetlen életszükséglet kielégítését szolgáló házberendezésen, konyhafelszerelésen túl a legmódosabb patrícius-polgárok hagyatékában sem bukkanunk luxustárgyakra.,. 46 " Ezt igazolja a Rickl testvérek 1839-ben kelt osztályegyezsége: nem esett szó festményekről mint értékekről, pedig tudjuk, hogy legalább nyolc festmény (köztük hat Pesky József műve) volt birtokukban. Egyetlen végrendelet-hagyatéki leltárban említenek festményt 1832-ben: Szikszai Ferenc házbeli vagyonának összeírásában. Itt a „7 képek" összege 1,30 váltóforintra volt becsülve, míg például egy tüköré négy, egy ócska üsté egy váltóforintra! 47 Képzőművészeti élet 1849—1890 között 1853 nyarán ezt írta Fésős András egyházkerületi főjegyző Orlai Petrics Somának, Mezőberénybe: „Fájlalnám, ha késedelmem miatt levelem Barátom Uramat már meg nem találná az Alföldön. .. .Én azóta. .. a közbejött egyházkerületi gyűlés miatt szüntelenül lefoglalva valék... Az említett gyűlés egy vala, valahai minden gyűléseink legérdekesebb s legfontosabbjai közül. Iskolai intézeteink fordulópontja az, s annak határozatai — ha Isten úgy akarja — százakra döntik el iskolánknak s az ezzel egybeforrt hitfelekezeti életünknek sorsát. A magas kormánynak kivonatai között, melyekhez, mint feltételekhez kötötte iskoláink nyilvánosságát, egy sincs olyan sem anyagi, sem szellemi tekintetben, melynek teljesítésére magunkat képeseknek nem nyilvánítottuk volna. Most tehát a lenni vagy nem lenni kérdés közel megoldásának időpontjánál állunk. Eldőlve ennél fogva mind eddig nincsen sorsa iskolánknak. S be fogja e szerint látni Kedves Barátom Uram okát annak, hogy iskolánkbani jövendőjéről, s közöttünki hivatali állásáról még most világos és határozott választ nem adhatunk. A rajztanítás iskolai és egyházkerületi elöljáróságunk óhajtásaiban élő embyo: de ennek megszületése csak későbben várható... .. .Superintended Úr... erős akarata, hogy rajz-professzori állomás jöjjön létre... hogy ezen állomásra Kedves Barátom Uram alkalmaztassék, minél fogva óhajtja, hogy Kedves Barátom a művészetnek ide csatlakozó ágazatiban magát képezze. Miből én azt következtetem, hogy Kedves Barátom Uramnak haladnia kell csüggedetlenül e szép pályán, hol, olykor debreceni iskolánkra gondolva az építészetiekben is képezendi magát s ez úton is öregbítendi eddig szerzett szép ösmereteit". A „N.váradon, Békés-Gyulán, Békés-Csabán át" Mezőberénybe küldött levélen „Grosswarden" felülpccsételés olvasható 1849. 6. 24. dátummal. 48 Tudta azt jól Fésős András, hogy a Bach-korszakban talán nemcsak felülpecsételik, de el is olvassák a leveleket. Óvatosan próbált fogalmazni, de még így is kisüt a sorokból a „szabadság őrvárosa" kollégiumának minden gondja, harcra a megmaradásért. 46 Balogh István: A Ref. Koll. i. m. 592. p. 47 Rácz István: Debreceni vagyonleltárak 1717—1848 = H.-B. Megyei Levéltár forráskiadványai 9. (Debr., 1984), 72. és 58. p. 48 Magyar Nemzeti Galéria adattára: 2173/1927.
