Sz. Kürti Katalin: Régi debreceni családi képek (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 48. Debrecen, 1987)

I. Debrecen XVIII-XIX. századi festészetéről a portréművészet tükrében

Bizonyára a kollégium tanárai ajánlották be családokhoz, vagy városházi megbízatása révén ismerhette meg a városi főszámvevőt, Somogyi Jánost. Reprezentatív hivatali portréja mellett megfestette a Somogyi család több tagját. Pestre kerülését Péczely professzor segítette, de Kiss ekkor már bírta Kossuth vagy Kossuth körének egy tagja ígéretét is. Erre utalt Péczely 1837. május 16-án kelt levele, amelyet Toldy Ferencnek írt. „Nemcsak mint igen jeles művészt, hanem azon felül, mint különösen derék hazafit is" ajánlotta. „Kossuth úrban, kinek mély fájdalommal hallunk nem egészen váratlan esetét, igen sokat vesztett, mert szíves vala megígérni, hogy ismeretséget fog neki szerezni a főváros jelesb férfijaival... Ő már ezt nem teheti"?^ Ezek a sorok, de a kollégium egy-egy tanárának viselkedése is jól mutatta a debreceni kollégium haladó erőinek azonosulását a reformkor célkitűzéseivel.

37 Kiss kapcsolata 1837 után sem szakadt meg Debrecennel. Portrérendeléseket még 1841—43 között is vállalt, későbbi debreceni arcmását nem ismerjük. Valószínű, hogy még az ötvenes években is járt Debrecenbe, mert 1855—-56-ban három alföldi, ill. hortobágyi képét (a Hortobágyi nagypusztát, a Magyar Alföldet és a Túzokok a pusztán címűt) mutatta be a Pesti Műegylet tárlatán.

38 Barabás Miklós valószínűleg meglátogatta Kisst Debrecenben a harmincas években. Ezt bizonyítja, hogy 1838—39-ben festett alföldi tájakat, 1833-ban készítette el Walzelnek a Debreceni lány című rajzát a Magyar szépek sorozatban. Ekkor festette le a debreceni salétromfelügyelőt, Váradi Szabó Jánost. Az ismert, művelt férfiút, Kazinczy barátját még mint a Vay grófok nevelőjét Egger Vilmos is lefestette 1817-ben. 1846-ban egy német származású debreceni kereskedőt, Huttflesz Istvánt és feleségét örökítette meg Barabás, különösen karakteres a férfi portréja. A debreceni Református Kollégiumnak 1842-ben készített tusrajzot Budai Ézsaiásról. Mivel Budai 1841-ben meghalt, a már említett 1829-es képről másolhatta a rajzot, amit Mayer metszett acélba, Münchenben. 1845-ben Szoboszlai Papp István képmását litografálta báró Lütgendorf után.

39 Barabás barátja — nincs kizárva, hogy Kiss Bálint ismerőse — volt Bécsben Franz Schrotzberg (1811—1889), aki később a Keglevicheknek és Pálffyaknak dolgozott.

40 Korai műve (1840 körüli) Hanke Leóné Dobozy Emíliát ábrázolja. Elképzelhető, hogy Barabás pesti műtermében vagy Bécsben készülhetett a kép, semmi esetre sem Debrecenben. Ugyanez volt a helyzet jó ideig a „német kalmár"' Rickl család esetében. Mint tudjuk, Rickl Antal József nagy üzlete Pesten, fióküzletei Kolozsvárott és Debrecenben voltak. Rickl 1805-től közvetítette Kazinczy postáját kül- és belföldre. Később befogadta Fáy képeinek egy részét, innen származott a művészetek iránti érdeklődése. Ténylegesen csak fia, I. Rickl József Zelmos 36 Az Irodalomtörténeti Közlemények 1904. 78. p. közölt levél hozzáférhető Zádor Anna Kiss Bálint 1802—1868 című tanulmányában, A MagyarMűvészettörténeti Munkaközösség évkönyve, 1952. 29. lapján. Az ott, a 24—47. p. alatt olvasható tanulmány mindmáig a legteljesebb irodalom Kissről. 37 Az ellentéteket, ellentmondásokat részletesen tárgyalja Komoróczy György A reformkori Debrecen című könyve (Debr., 1976), 239—243. p. 38 Adatok a Szentiványi-adattárból. 39 Márkosfalvi Barabás Miklós önéletrajza — bev. és jegyzetekkel ellátta Bíró Béla (Kolozsvár1941). — továbbiakban: Barabás. L. 1838/2784—88., 1109. tételeit és a 288—294. lapokat! Nem tartalmazza a lista Váradi Szabó portréját, de 1939-ig megvolt a kép. 1846—48 között több festményt készített Váradi Szabó felesége családjáról, Tályán, ezek ma is a család tulajdonában vannak, szignáltak. Ugyancsak ismerjük Váradi időskori képét (Sárospatak, Egyházművészeti Gyűjtemény), a Vay grófok golopi kastélyából került elő — dr. Újszászy Kálmánné közlése. 40 Lyka i. m. 14—15. p, Szvoboda Gabriella: Barabás Miklós 1810—1898 (Bp., 1983), 16. és 40. p., valamint: Művészet Magyarországon 1780—1830 kat. 212. p.