Bíró Katalin: Holló László (1887-1976) olajfestményei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 47. Debrecen, 1987)

Bevezető

Bevezető Koczogh Ákos emlékének Holló László életművének szélesebb körű alapkutatásokra támaszkodó megismerése nemcsak ahhoz nyújthat újabb szempontokat, hogy az alföldi festőknek a magyar művészet két világháború közötti időszakában betöltött szerepét, az általuk képviselt művészi társadalmi feladatvállalás tipikusságát a század első felének magyar művészetében újra átgondolhassuk és értékelhessük, hanem adalékokat szolgáltathat az európai expresszionizmus kései periódusának vizsgálatához is, amelyet a húszas évek elejétől elsősorban egyes életművekben átmenetileg megjelenő expresszionista tendenciák jellemeztek és amelyet Holló László - kevés társa mellett - csaknem egész életművével képviselt. Az alapkutatások egyik fázisa az életmű hiteles adatokra támaszkodó, katalógusszerű föltérképezése. A Holló László művészetéről írott két monográfia /Koczogh 1962 és Tóth 1965/ a művész életében jelent meg, amikor természetesen még föl sem vetődhetett az életmű összegzésének ez a szándéka. A tájékozódás igénye azonban már akkor jelentkezett Tóth Ervin művében, amelyet, mint a Koczogh Ákosét, nem kötöttek a kismonográfia műfaji korlátai, és amelyben közétette a "Jelentősebb művek jegyzéké"-t, közel négyszázötven olajfestmény címét, készítési évét, méretét és tulajdonosát jelölve meg. A Holló László művészetének egyes periódusaival, műfajaival illetve témaköreivel foglalkozó számos tanulmány között 1970-ben Módy György készítette el "Holló László történelmi témájú alkotásaidnak jegyzékét - a címet, a készítés évét, technikát és anyagot, méretet közölve -, amely teljesnek tekinthető /közölve: Módy György: Képzőművészeti írások. DME 1977, 463-465./. Hasonló igénnyel szerkesztette meg 1972-ben Sz. Kürti Katalin a mitológiai és bibliai témájú művek kiállításának katalógusát /1972 Debrecen, DM, katalógus/, amelyben az előbbi adatokon kívül megjelölte a művek jelzését, és amely a művek tulajdonosairól, kiállításairól illetve közléseiről is tartalmazott információkat. Hetvenéves korán túlhaladva maga a művész is számbavette festményeit, amelyek jegyzéke akkor csaknem ezerháromszáz darabot számlált. Az életmű lezárulásakor az olajképek száma megközelíthette a kétezret. /Ennek fölmérésében a szerző csupán kutatásain alapuló becsléseire támaszkodhatott, mivel a művész "házi katalógusát" nem volt alkalma megismerni./ Ezidőtől azonban már szükségessé is vált az oeuvre teljességigényű áttekintése. Az életmű-katalógus összeállításának alapját - a szerző eredeti szándékai ellenére elsősorban a másodlagos források kutatása jelentette. Ez Tóth Ervin, Módy György és Sz. Kürti Katalin rész-katalógusaiban, a Holló-irodalom többi tanulmányában, közle-