Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

V. Ejzolt készítmények

sebben egy, a nagyobbon négy-öt sem ritka. Mint már az előbb említettem, ezt a rózsázó, margarétázó tutnival csinálják, olyanformán, hogy a massza kinyomásakor az egész ejzoszsákon fordítanak egyet. Ezzel érik el azt, hogy a szirmok kissé meghajolva emelkednek ki a tészta síkjából. A nagyobb ejzolt szíveket rakott rózsával is díszítik. Ezek formára, kinézetre és színhatásra is a bimbóból kinyíló rózsák virágját idézik teljesen naturális összhatással. A rakottrózsa készítése Karcag kivételével minden általam tanulmányozott műhelyben ismeretes s minden helyen egyformán, nagyon ötletesen készítik. Egy szeg fejére az ejzoszsákból egy kis kúp alakú masszát nyomnak. Ezt a debreceni mézeskalácsosok sziromnak nevezik. A szegeken lévő szirmokat megszárítják, olyanformán, hogy egy felfordított szakajtóba szurkálják bele. Amikor megszárad, rendszerint másnap, leveleket (így hívják a tulajdonképpeni szirmokat) nyomnak a szirom köré. Ezt mindig felülről kezdik a kisebb szirmokkal, lefelé mind nagyobb szirmokat raknak rá, majd alul körbe gallért (körbefutó nagyszirom) tesznek. Az elkészített nagy rózsa egy napig szokott száradni, majd leveszik a szeg fejéről. Az így elkészített virág olyan, mint egy szépen kinyílt rózsa. Satírozással is szoktak készíteni, ez esetben a rózsa szirma belül más színű, mint kívül. Nagy gondot fordítanak a színek összeválogatására, nehogy ezzel ízléstelenné tegyék készítményüket. Legtöbbször egy határozott élénk színt szoktak fehérrel élénkíteni. A rózsák köré zöld színű leveleket ejzolnak, a korábban említett levelezőcsővel (60/kép). Ezt a munkát Sárospatakon zöldelésnek nevezik. A kisebbeknél megrajzolják levegőcsövei is. Általában úgy helyezik el, hogy a még díszítetlen teret betöltsék. Számuk nem kötött, mégsem szokták zsúfoltan alkalmazni. Ez a nagyobb rózsák alól a szív csücske irányában fut le, kisebbik pedig a rózsák közé vannak betűzdelve. A második világháborúig használtak gyárilag készített zöld, ezüst, arany színű préselt papírleveleket is. Ma már ezt nem tudják beszerezni, ezért a nem túlságosan nagy gonddal készített, kisebb szíveknél megesik, hogy rombusz alakúra vágott színes papírdarabokat használnak a préselt, díszes levelek helyett. Az egyszerű papírlevelek használata különösen a nyíregyházi mézeskalácsosok körében igen elterjedt. A díszesebb szívekhez jellegzetes sablonnal, az ún. stancnival, az egyszerűbbekhez csak ollóval vágják ki a leveleket. Az eddig felsorolt díszítésekkel a szívnek általában minden része zsúfolttá válik. Ahol még esetleg díszítetlen hely marad, ott tuffokat, kis kúp alakú recézett felületű díszítőelemeket nyomnak (61—62. kép). A debreceni és tiszántúli mézeskalácsos mesterek is készítenek kombinált szíveket, vagy más néven duplaszíveket. Tiszántúlon ennek Nyíregyházán van a fő készítési helye. Ez esetben már két elkészített, pontosabban díszített szívet ragasztanak háttal össze. A két szív közé krepp-papírt ragasztanak. Ez a szívek szélétől kb. két centiméternyire ér túl. Ennek kettős a rendeltetése. Egyrészt nem engedi a szíveket deformálódni, másrészt eltakarja a két tészta egymást nem fedő részeit. A kombináltszíveken az egyikre bilétet, a másikra tükröt ragasztanak. Az ejzoltszív díszítőelemei mind kötöttek. Az első rápillantás ezt nem teszi nyilvánvalóvá, de ha többet megvizsgálunk, észrevesszük, a minden esetben érvényre jutott, kötött díszítőelemeket. Az. ejzoltszívekxöl nem maradhat el egyetlen, fentebb tárgyalt díszítőelem sem. Lényegesebb variálás csak a belsőramfli díszítésénél van megengedve, de ez sem szabadul meg, a legjobb mézeskalácsos kezén sem, a kötelező motívumoktól. Az ejzolt tészták készítésénél döntő fontosságú a színek helyes, ízléses alkalmazása, elosztása. Általában megjegyezhető, hogy leggyakoribb a fehér, kék, zöld, sárga, piros szín alkalmazása. A határozott színek sokkal ízlésesebbek, mint amikor már színárnyalatokat alkalmaznak. A színárnyalatok használata a karcagi mézeskalácsos mesterekre jellemző. Az ejzolt szíveken található kis képecskéket a mézeskalácsosok bilétnek nevezik (63. kép). A bitét mindig „szerelmes párt" ábrázol. A kép alatt kis vers található, melynek a mon-