Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

IV. Mézeskalácsos formák

57. kép. Drukkolt tányér gében mássá teszi a tiszántúli formákat és így az egész mesterséget az, hogy a bibliai, vallási témák szinte teljesen hiányoznak. A „kálvinista Róma" és a környék népének ízlése, igénye szemben áll a szenteket, püspököket, bibliai jeleneteket ábrázoló, a középkori művészet hatását őrző formák jellegével. A debreceni mézeskalácsosság kapcsolatban volt a történelmi Kelet-Magyarország legjelentősebb mézeskalácsos központjaival. A kapcsolata, sőt hatása kimutatható. Lássunk idevonatkozóan néhány példát: A budapesti Néprajzi Múzeum őriz egy 1904-ben vásárolt aradi mézeskalácsos formát, amelyen az Első Aradi Iparkiállítás felirat mellett a Debreceni féle szöveg is olvasható.

37 Makón több mint száz éve is készítettek ún. debreceni mézeskalácsot, pontosabban tányért, 1880-tól három datált forma is áll rendelkezésünkre. Ugyancsak Makón használnak egy 1941-ben, Szikszay Sándor által faragott tányért, amelyen méhkas ornamens mellett nagybetűkkel a DEBRECENI felirat olvasható.

38 A szegedi mézeskalácsosok huszárai és szívformái nagyon nagy hasonlóságot mutatnak a Debrecenben használtakkal.

39 Ugyanez mondható el pl. a Néprajzi Múzeumban őrzött szentesi gyűjteményről is.

40 1910-ben báró Nyáry Alberttől vásárolt a Néprajzi Múzeum rozsnyói mézeskalácsos formákat. A Bolond Miska és a Bolond Istók feliratú, a szív és a huszár formák ugyancsak 37 Néprajzi Múzeum. Mézeskalácsos formák 51.239. 38 Tálas Géza: E.A. 12147. 4., 26. 39 Néprajzi Múzeum 71.402. 40 Néprajzi Múzeum 74.120.