Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

IV. Mézeskalácsos formák

L. 53. kép. Kakasforma nem egysíkú, hanem háromdimenziójú tésztákat készítettek. Ezeknek a készítésére a mesterek már nem nagyon emlékeznek. Egyetlenegy ilyen készítményük a bölcső. Mézestésztából erre a célra készített formából kiütötték a bölcső két végét, s egy kisült téglalap alakú tésztát melegen meghajlítva összekapcsolták a két véget és lisztes csirizzel összeragasztották. Kis, 3-5 cm nagyságú pólyás babát helyeztek bele. A kocsi vagy hintó alakú tészta készítésének is csak az emléke él. A hintó két oldalát formával ütötték ki, s ezt aljának, végének és a tetejének szolgáló tésztacsíkkal kötötték össze — a bölcső készítéséhez hasonlóan. A hintónak elöl kisebb, hátul nagyobb kereke van, az oldala gazdagon díszített. A hintóhoz külön készítettek két lovat. Hasonló módon készítettek régen kosarát és templomot ábrázoló mézestésztát. A legnagyobb mézestányérokat (57. kép) — mint már utaltam rá — drukkotokkal (56 kép) díszítik. A drukkolok — a formák faragásához hasonlóan — szintén keményfából készülnek. A forma és a drukkoló között az a különbség, hogy míg a forma egységes kompozícióba olvasztja össze a különböző díszítőelemeket, addig a drukkoló csak egyetlen díszítőelem bevéséséből áll. Ezt a nagy tányér-tészta sima felületére nyomják rá, s a nyomás hatá-