Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

IV. Mézeskalácsos formák

eleme a többféle megfogalmazású rózsa (rozetta). A növényi elemeken szinte meghatározók a viszonylag nagy és tagolt levelek. Jellegzetesen archaikus a 27. képen közölt baba ornamentikája. A 22. képen látható 1836-ban készült és Bódogh Gyula műhelyében használták. A 22. és 23. képen közölt babaforma egyetlen tábla két oldalán található. Mindkettőt 1871ben faragta Ladi Krausz. A formát a századfordulón Bódogh Gyula műhelyében használták. A legtöbb esetben a gyermeknek csak az arca látszik, de vannak olyanok is, amelyeken a csecsemő felsőteste kívül marad a pólyán, s kezében csörgőféle van. A baba arca minden esetben felnőttes, sőt öreges. Fején virágdíszes főkötő, az álla alatt megkötött masni, mindegyik alsó részén a visszahajtott pólyarész látható. Az egyik legkedveltebb forma a vásárlók körében a huszár (29—32. kép). Karcagon Rákóczi-huszárnak mondják. Rendszerint szülők veszik gyermeküknek. A mentés figura mindig lovon ül, kezében kardot tart, nadrágja és mentéje zsinóros, a fején minden esetben magas csákót visel. A ló büszke tartású, díszcsen felszerszámozott, a sörénye négy vagy több ágba van fésülve. A nyereg és a nyeregtakaró különösen díszes. A ló minden huszár formán lépő mozdulatban látható, a lába alatt gazdagon virágos mezővel. A ló két első lába előtt gyakran címert találunk. A huszár, különösen a régi formákon igen aránytalan, a felsőteste a lábához viszonyítva nagy, a ló is rövid, aránytalan, akár a középkori freskókon. A 29. képen látható huszár formája datált, 1831-ben készült. Faragója monogramja látható az évszám mellett: „J 1831 B".

33 Hasonlóan ábrázolják a lovat (33. kép), annyi különbséggel, hogy gyakrabban ficánkoló, sőt ugró állapotban látható, illetőleg azon részeket is gazdagon díszítik, amelyeket a huszár alakja eltakar. Ugyancsak hasonlóképpen ábrázolják a lovat az ún. hintót mintázó formákon is (34. kép). A debreceni szív szépségéről és ornamentikájáról híres. A mézesszívek (35—39. kép) esetében is a nagyobbak sokkal gazdagabban vannak díszítve, mint a kisebbek. A kisebbek díszítménye csak egy virágág, a nagyobbakra már egész virágkosár, csokor, felírás és emberábrázolás kerül. A XVIII. században faragott szívformák ornamensei általában még nem növényi eredetűek. A virágos díszítmény csak a XIX. században terjedt el a mézes szíveken. A Déri Múzeum mézeskalácsos formái között található egy nem debreceni eredetű, 1774ben faragett szív forma, melyen férfi és nő alak látható. A háttér éppen úgy, mint sok középkori festményen, városrészlet. Kompozíciójában, az alakok elhelyezésében és ruházatában, az épületek stílusában és a forma egész jellegében a gazdag barokk világ sugárzik felénk.

34 Ezt a formát azonban nem használták a helyi mézeskalácsosok, az műgyűjtőtől került a gyűjteménybe. A 36. képen látható szív a XIX. század második felében készült. Ennek ellenére ornamentikája XVIII. század formafaragói hatásaira utal. Valószínű, hogy egy legalább százéves forma lemásolásából keletkezett. A 33. képen látható szív az előzőnek egy alig 40— 50 éves újrafogalmazása. Mindkettő Kerékgyártó Sándor műhelyéből; került a Déri Múzeumba. A szív külső vonalától beljebb, azzal párhuzamosan gondosai); faragott, széles „koszorú" dísz fut végig. A központi kompozíció fölött és mellett gondosan fogalmazott függöny nyújt keretet. A két figura között, a már említett reneszánsz díszitőelem, az olaszkorsó látható virággal. Mindkét alak magas háttámlájú széken ül. A merXés férfi kezében hegedű, a nő kezében pengetőhangszer található. A centrális helyen található tulipán mellett, két oldalon a H és az S betűk láthatók. A később faragott szívsrn ugyanitt a K. S. monogram 33 A 25. képen látható huszár Kerékgyártó Sándor műhelyéből való. Készült 1831-ben. Ez a legrégebbi évszámmal ellátott debreceni forma. >4SzéII Farkasné műgyűjtő ajándéka. Készítési helye és készítője ismeretlen. Az ülő női alak fölött az „1774" évszám mellett valószínűleg a faragójának „S. I. F." monogramja van bevésve a formába.