Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

III. A mézeskalács és más tészták készítésmódja

TUZ II TUZ n B 12. kép. A sütés menete a nagykemencében földre. A pléhfogó ruha kétszerescn-háromszorosan összehajtott vastag posztó- vagy nemezdarab. A sütés a leglázasabb munkája a mézeskalácsosnak. A pléhekct gyorsan kell pakolni, zsírozni, kiszedni, kiborogatni, mert aki süt, hamar elkiáltja magát: „plét kérek!'' Amit kéthárom napig előkészítettek, kivertek, azt egy-két óra alatt megsütik. A sütésnél legalább négy személyre van szükség, hogy a munka zavartalanul folyjék. Mindegyik személynek külön, teljesen elhatárolt feladata van. A munkamegosztás ezen a téren alakult ki a debreceni mézeskalácsosoknál leginkább: A felrakó a gárbdeszkúkvó\ rakja a pléhekre a tésztát. Itt szokott néha a sütés fennakadni, mert ha a tészta össze van ragadva, nem tudja kellő gyorsasággal a pléhbe rakni. A hordó a berakott tésztát hordja a sütőnek, és a telerakott pléheket rakja stószba a kemence előtt. Ugyancsak a hordó szállítja el a kemencéből kikerült, kisült tésztát a táblára, ahol a negyedik személy, az összeszedő dolgozik. A hordó kötelessége a pléhek zsíros ruhával való bedörzsölése és azok továbbítása. Az összeszedő a kiborogatott, kisült tésztát rakja ki a táblára, egyesével. Az esetlegesen felhólyagzott tésztákat a tenyerével lenyomkodja és a kisült tésztákat a tábla belső részén rakja egymásra, hogy ismét helyet tudjon adni a kemencéből kikerülő új tésztáknak. A kihűlt és már összerakott tésztát lapos kosárba, krcncliba rakják és kiviszik a műhelyből. A sütésnél a negyedik személy maga a sütő. A négy személy nagy figyelmet igénylő és komoly együttműködésére van szükség a munka zavartalan elvégzéséhez.