Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

VII. A vásározás

hogy Nyugat-Dunántúl egyes helyein valósággal körzetekre osztják egymás közt a vidéket.

11 Fanta József sárospataki mester vándorlása során Munkácson is dolgozott. Tőle hallottam, hogy Munkácson mindegyik mézeskalácsosnak külön megvolt a körzete. Úgy tudja, hogy a tokaji mézeskalácsosok között is megvolt a körzetrendszer. A vásárlók ízlése területenként, helyenként és társadalmi rétegenként változó. Az ügyes mézeskalácsos ezt hamar megtudta, és minden vidékre az ízlésnek megfelelő készítményeket vitte, amelyek ott kelendőbbek. Az egyetlen debreceni mézeskalács-kereskedő vezetett egy naplót a vásárok eredményéről, az egyes helységek ízléséről. Vásárra készüléskor ezeket a szempontokat figyelembe véve készítettek egyik vagy másik tésztafajtából többet vagy kevesebbet. A debreceni mézeskalácsosok a hajdúsági vásárokra debrecenit, mézestésztából készített tányért és toknit vittek. A szegényebb népréteg általában az ejzolt, festett árut vásárolta, de ezek is szeretik a mézestésztát. Vásárolták a kemény, fűszeres mézesmogyorót, de legkedveltebb mégis a tányér. Szabolcs megye területén — a debreceni mesterek szerint — általában az „ejzolt járta". A módosabb tirpákok szerették a mézestésztát és a csomagolt (puszedli, stangli) árut. A szegényebbek csak kisebb ejzoltakat és a festett, pingált tésztákat vásárolták. A nyíregyházi mézeskalácsosok szerint a helybeli vásárlók a tojásos, barna tésztát szerették a legjobban, vásárolták a mézeskalácsot is, de csak a kisebbeket. Tiszadadára a búcsúra nagy ejzolt szívekből kellett sokat vinniük. A rakamaziak a barnatésztát és a pingáltat vásárolták. A balkányi, nyíradonyi vásárokra sok kocsigyertyát készítettek. Szatmár megye területén a kerek mézestészta, ahogy ott nevezik, a debrecenilángos kellett. Szolnokon a lédig és mézestányér fogyott. Hajdúböszörményben és Nagyváradon a puha, apró mogyoró volt nagyon kelendő. Békéscsabán általában a debreceni ízlésnek megfelelő tészta fogyott. Budapesten is nagy kereslete van a debreceni mézestésztáknak. A nemzetközi vásárra is eljártak, itt is igen sok készítményüket tudták értékesíteni. Azt mondták a debreceni mézeskalácsosok, hogy a nemzetközi vásárra sohasem tudtak elég árut vinni. A mézeskalácsosok városuktól 80—100 km-es körzetbe is eljártak vásárokra és búcsúkra. A debreceni mézeskalácsosok vásározásának legtávolabbi helyei: Szolnok, Tiszalök, Nyíregyháza, Mátészalka, Máriapócs, Nyírábrány, Berettyóújfalu, Békéscsaba, esetleg Gyula és Budapest. A karcagi asszonyok Debrecenbe, Kábára, Hajdúszoboszlóra, Püspökladányba, Földesre, Kisújszállásra, Nádudvarra, Kunmadarasra, Mezőtúrra, Túrkevére, Törökszentmiklósra és Nyíregyházára jártak el. A nyíregyházi mesterek Szerencs, Olaszliszka, Legyesbénye, Tokaj, Kisvárda, Záhony, esetleg Sárospatak, Vásárosnamény, Mátészalka, Máriapócs, Nyíradony, Debrecen vásáraira mentek el, mint legtávolabbi helyekre. Fanta József emlékezete szerint Munkácsról is 50—100 km-nyire jártak el vásárokra. Szojva, Nagyberezna, Kisberezna, Ungvár környékére, az Alföld felé Csapig jártak el szekereikkel vásárokra. Úgy tudja, volt idő, amikor galíciai vásárokra is eljártak. Vásárokon az árusítás sátrakban történt. A sátrak típusa nem mindenütt egyező. A legrégebbi és egyben a legjellemzőbb mégis a szétlökős vagy szétvetös sátor, bár ez sem általános már. Századunk folyamán tértek át a debreceni mézeskalácsosok a szétvetös sátor használatáról egy újabb típus alkalmazására. A sátornak több követelménynek kell megfelelnie. Az első és legfontosabb az, hogy könnyen és egyszerűen lehessen kezelni, hamar és bárhol fel lehessen állítani. Ugyanez áll a lebontására is. Nem szabad a sátornak szétszedett állapotban nagy helyet elfoglalnia, súlyosnak lennie, mert ez akadálya a könnyű szállításnak. Az újabb típusú sátrak különböző nagyságú és vastagságú lécekből állnak. Bárhol és bármikor felállíthatok, nem kell a földbe leásni, leütni cövekeket a merevítéshez. Ez utóbbi a hátránya a szétlökős sátornak, mert a rögzítéséhez négy vas- vagy íacövekct kell leverni a földbe. Ez pedig a kővel burkolt vagy 11 Csatkai Endre : A vándorkereskedelem régebbi nyomai Sopron megyében. E.A. 2204. 1.