Szabadfalvi József: Mézeskalácsosság Debrecenben (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 46. Debrecen, 1986)

VI. Gyertya, offer és méhsör

készítő hírében álltak.

37 Lőcsén a XVIII. század folyamán méhserfőzésből a városnak húszezer forint jövedelme volt.

38 Csap/ovits János szerint Lőcsén olyan kitűnő zamatú, színű és szesztartalmú mézsört tudtak készíteni, hogy versenyezhetett a legfinomabb csemegeborokkal.

39 A XVIII. század második felében egyre gyakrabban megjelenő méhészkönyvek is szolgáltatnak adatokat a mézsör készítéséhez.

40 A XVII. század folyamán a rozsnyóiak és rimaszombatiak Lengyelországba,

41 a Szepes megyeiek nagy mennyiségben szállítottak ki méhsört Gácsországba (Galíciába).

42 A méhsör készítése Magyarország sok helyén szokásban volt, különösen olyan helyen, ahol bor nem termett.

43 A mézsör készítésére a 18. század végétől megjelenő honismertető munkákban, valamint szakácskönyvekben is találunk feljegyzéseket. A méhsörfőzést a 19. század elején Gergelyffy András is ismerteti: „Méh-ser főzésre legjobb üdő a' kánikula: felelegyítik és hígítyák a' mézet, három vagy éppen nyóltz annyi vízzel (a' mint erősebbet, vagy gyengébbet akarnak főzni) és lassú, füst nélkül való tűznél, az habját szorgalmatosan leszedvén, mind addig főzik, míglen tisztulni kezd, akkor meghűlvén, hordóba töltik, két, három ujnyi ürességet hagyván, szegfűt, vagy másféle fűszereket, zatskóba várván, beléeresztik, hogy együtt éhdvén, kedvesebb ízt adgyon a' méhsernek; 8. vagy több napok múlva, megtsendesedvén a' pesgése, más hordóba által szűrik, és jól bészádalván, legalább három hónapokig (minél tovább, annál jobb) érlelik."

44 Fáy A. 1851-ben megjelent munkájában azt írja, hogy a mézser mézből és vízből főtt ital. Készítésére legalkalmasabb időnek a kánikulát tartják. Legáltalánosabb készítésmódja: nyolc rész vízhez egy rész mézet tesznek, lassú tűznél tiszta üstben főzik, a habját leszedik. Mindaddig folytatják a főzést és a hab leszedését, míg a mézes víz tisztulni nem kezd. „Ha csakhamar inni akarod a méhsert, nem kell sűrűre főznöd. De ha tartani akarod, jó sűrűre kell lefőznöd. Ha kihűl, öntsd hordóba, s hagyd megforrni benne, e végett ne töltsd tele a hordót, hanem hagyj néhány ujjnyi hézagot. Hogy szebb legyen a méhser színe vess kevés sáfrányt beléje, és ha fűszeresnek óhajtod, köss tetszésed szerint fahéjat, szerecsendióvirágot, gyömbért vagy szegfüborsot egy rongyocskába és akaszd beléje. Megforrás után, három hónapig hagyd jól bedugva állani méhseredet s ezután üsd azt csapra."

45 Fáy A. megemlít más készítésmódokat is: Az előbbi arány szerint vegyített mézhez és vízhez más fűszerek, köztük komló felhasználásával is készülhet mézsör. Máshol egy rész mézhez csak 6 rész vizet vesznek, s teljes mennyiségének egyharmadára lefőzik, s ha a méhseres hordót egy időre a földbe ássák, elveszti jellegzetes méz- és viaszszagát és „spanyol bor jelességűvé válik". A szerző igen érdekes módját örökítette meg a készülő mézsör töménység ellenőrzésének: „Ha azt akarod megtudni: elég-e a méhsernek a főzés? végy elő egy tüzes vas rudacskát s mártsd a fövő méhserbt. Ha már teljesen kifőtt ez, tüzesen fogod kirántani a vas rudat: ellenben ha még főni kell neki kialszik benne a vas. Barna mézből alábbvaló barna méhser készül, fehérből jelesebb, fehér".

46 A néhány évvel korábban ismét megjelent Nemzeti Szakácskönyv is pontos receptjét közli a mézser előállításának.

47 Itt szeretnék utalni 37 Rodiczky i. m. (1892) 20—21. 38 Horváth Mihály: Az ipar és kereskedés története Magyarországon. Buda, 1940. 129. 39 Pál'/

y Lőrinc: Erdélyi méhecske. Kolozsvár, 1762. 51. 40 Handerla György: Új méhész. Pozsony—Komárom, 1794. 178—179. 41 Horváth Mihály lm. 260—261. 42 Ványalós i. m. 52. 43 Csaplovits Johann: Gemälde von Ungarn. 81.; Szepes vármegye Statisztikai általnézete nemzeti gazdaságbeli tekintetből. Tudományos Gyűjtemény, 1823. VIII. 27. 44 Gergelyffy i. m. 47—48. 45 A vásárról hazatérők. Hazánk s a Külföld, I. Pest, 1865. 484. 46 Fáy i. m. 1851. I. 60.. II. 98—99. 47 Zelenai.m. 1846. 247.