Gazda László szerk.: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 44. Debrecen, 1986)
Olsvai Imre: Ecsedi István helye és eredményei a magyar népzene feltárásában
mert dallamutalásos szövegváltozataikkal együtt 43-szor, illetve 7-szer találhatók Ecsedi— Bodnár kiadványában. Sőt: a Debrecennek van egy vize típusa kottástul is négy változatban került be (erre már Bodnár Lajos is figyelmeztet zenei Bevezetőjében), a Kiszáradt a tóbúl pedig két alakban. Ilyenkor támad öröm a folklorista szívében, hisz konkrétan látja-hallja a változatokat, vagyis a szájhagyomány igazi életjelét, természetrajzi főtulajdonságát. Engedjék meg, hogy bemutassam ezt a 4 + 2 változatot (az előadó elénekli a Hortobágyi pásztor- és betyárnóták következő dalait : 26. old. I. 2. sz., 46. old. I. 47. sz., 88. old. II. 8. sz., 111. old. III. 1. sz.; valamint 37. old. I. 27. sz. és 69. old. II. 1. sz.). Az új stílus többrétegű. Egyik oldalán vannak a régi hagyományban gyökerező, annak ritmus- és motívumanyagából kifejlődött, de visszatérő szerkezetben felépített dallamok, másik oldalán a műdalok és idegen népi jövevények szintén visszatérő szerkezetű változatai. Kettejük között széles, gazdag átmeneti réteg. A gyökeresen népi réteg olykor-olykor a régi stílus rubato előadását is átveszi, amire legszebb példánk a Hortobágyon gyűjtött Amott legel, amott legel dallama. Ebben a változatban ez Ballá Péter tiszacsegei gyűjtése 1938-ból; más szövegű változatát azonban már korábban megtalálta s közli Ecsedi István; engedjék meg, hogy ezt is bemutassam (az előadó elénekli a Hortobágyi pásztor- és betyárnóták 54. old. I. 60. sz., Új a csizmám kezdetű dalát). Minden tapasztalt zenegyűjtő tudja, amit Kodály így fogalmaz meg: „A nép jól és roszszul éneklő egyénekből tevődik össze. Ha valaki rossz énekeshez fordul, romlott, deformált dallamot kap. A tapasztalatlan gyűjtő lépre megy, lerögzíti, esetleg ki is nyomtatja, s így terjed a romlott dallam tovább..." Az igazság teljességéhez, az „érem két oldalához" tartozik, hogy Ecsedi és Bodnár is felvett s közöl négy igen romlott, zavaros dallamalakot, továbbá hat, csak oktávtöréses dallamot 1 és két ún. féldallamot. 2 Mentségükre több tény szolgál: 1. a húszas években még maga Bartók és Kodály sem ismertette a dallamromlást ; 2. szigorúan tudományos közlésben, kivált ha a gyűjtő vagy lejegyző erre felhívja a figyelmet, éppen a tény és tanulság ábrázolására nem tilos romlott dallam közlése. De tilos annak ilyen alakban való terjesztése. A négy romlott alakot hadd mutassam be, mások gyűjtéséből származó jó változataikkal együtt, hogy mindnyájan hallhassuk a különbséget (részletesebb elemzésre ezúttal nem kerítek sort). A műdalok és idegen dalok bezúdulásáról minden gyűjtő panaszkodik, ugyanakkor gyakran maguk sem veszik észre, hogy szövegük vagy szokás-, illetve tánckapcsolatuk miatt jónak, szépnek vélt dallamok is idegen hatást, idegen jelleget mutatnak. Ilyen „fatális véletlenének tudható be, hogy a kanászéletről szóló szövegnek éppen egy — Bartók szavaival — kelet-közép-európai dúr zsargondallama került fonográfra a Hortobágyon; még frányább tény, hogy a harmincas-negyvenes évek buzgón népdalkedvelő ifjúsága pont ezt a dallamot kapta fel országszerte (magam is somogyi kiscserkészként előbb ismertem meg így, ezzel a dallammal : szó do do do / do do do — / mi mi re do I re — re stb., mint somogyi vagy szatmári ereszkedő, ötfokú dallamával...). De hát erről a negatív véletlenről nem Ecsedi és Bodnár tehet; nem is őellenük teszem ezt szóvá, hanem a jelenség kedvéért. „Nem mind arany, ami fénylik", azaz: nem mind népdal, magyar népdal, amit magyar pásztor- és parasztember az utóbbi másfél száz évben a gyűjtőnek előad. (Tanulságos elolvasni Bartók Gyergyókilyénfalvi párbeszéd című szatirikus írását.) 1 Oktávtörés(ek) szerepel(nek) a következő dalokban: 49. old. I. 52. sz.; 52. old. I. 57. sz.; 55. old. I. 61. sz.; 92—93. old. II. 12. sz.; 95. old. II. 14. sz. és 124. old. III. 11. sz. 2 Négysoros teljes forma helyett kétsoros fél dallam ismétlődik a következőkben: 27. old. I. 1. sz. és 51. old. I. 56. sz.
