Gazda László szerk.: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 44. Debrecen, 1986)

Salamon Ferenc: Természetvédelem és hagyományőrzés a Hortobágyi Nemzeti Parkban

sokat a nemzeti park területén kialakított tanösvények és kiállítások. A darassai, halastói, szálka-halmi, nagyiváni és körszíni kiállítások szakmailag is magas színvonalúak. Számos, Hortobágyról szóló könyv, füzet, tudományos dolgozat, film, térkép, szórólap megjelentetéséhez, elkészítéséhez járultunk hozzá. Évente több száz előadást tartunk, és sok szakmai tanulmányutat vezetünk. Közreműködünk a más intézmények által szervezett, Hortobágyot érintő rendezvényekben. Évente hat-nyolc természetvédelmi, ifjúsági tábort szervezünk. A hortobágyi kutatás elősegítése céljából, a HNP különböző területein összesen 42 szálláshellyel hat kutatóbázist alakítottunk ki. A kutatási munkákat tervszerűen végeztetjük, és anyagilag is támogatjuk. A kutatás eredményeit felhasználjuk napi gyakorlati természetvédelmi munkánkban. Külön örömöt és nagy megtiszteltetést jelentett számunkra, hogy ez évben egy régészeti kutatást is támogathatunk szerény anyagi lehetőségeinkkel. Eredményéről, a papegyházi feltárásról hazánk minden e kérdések iránt érdeklődője tudomást szerezhetett. Már csak a befejezési munkákat kell itt segítenünk, és ezzel is bizonyíthatjuk, hogy a Hortobágy nemcsak földrajzi táj, nemcsak természeti érték, nemcsak néprajzi, gazdaságfejlődési „érdekesség", hanem történelmi emlék is, a magyar múlt viharainak emléke. Kultúrtörténeti értékek és táji építmények védelme A nemzeti park alapító határozatában felsorolt csárdák közül — egy kivételével mindegyik felújításra került és a vendéglátást, az idegenforgalmat szolgálja vagy fogja szolgálni. A Sas csárda — sajnálatunkra — összedűlt, és valószínűleg már csak emlékoszloppal jelölhetjük meg jól ismert helyét. A Meggyes csárda csárdamúzeumként és természetvédelmi őri lakásként gyönyörűen felújítva és berendezve várja százezredik látogatóját. A Műemlékvédelmi Felügyelőséggel és Karcag Város Tanácsával együttműködve felújítottuk az ötlyukú, 1803-tól 1806-ig épült és 1901 óta szárazon álló Zádor hidat. Környezetének rendezése is jól halad. A termelőszövetkezeteknek, állami és erdőgazdaságoknak nyújtott anyagi támogatással mintegy 50 gémeskutat, ugyanennyi pásztorszállást, több ezer állati férőhelyet újítottunk fel vagy építettünk újjá, számos egyéb, az állattartást szolgáló ősi, jellegzetes építménnyel együtt. Az építmények berendezéseit, tárgyait helyben gyűjtöttük, vagy pásztorművészekkel, népművészekkel, naiv festőkkel készíttettük el utódaink jó szándékú használatára. Segítségünkre volt e téren az a korábbi felmérésünk, amelynek alapján a nemzeti park területének közvetlen környezetében élő minden, a hagyományőrzést elősegíthető személyt felkutattunk. Segítségükkel összegyűjtöttünk a Hortobágy térségében 30 régészeti jelentőségű, 4 történelmi értékű, 25 művelődéstörténeti érdekességű, 10 néprajzi hagyományokat őrző, közel 20 agrártörténeti emléket, továbbá népi építészeti, történeti értékű épületek sorában mintegy 24-et, ipartörténeti és közlekedéstörténeti emlékekből 30-nál többet — mind olyanokat, amelyek a későbbiekben megőrzést, védelmet érdemelnek. Lehetőségeinkhez képest fogjuk ezek megmentését lépésről lépésre szorgalmazni, s gondoskodni kívánunk ezek közkinccsé tételéről, hogy szolgálhassák mindannyiunk épülését. Hagyományőrző munkánkat az is tanúsítja, hogy valamennyi házunkat, minden egyes szobánkat, de még hűséges kutyáinkat is valamely hortobágyi nevezetességről, tájról, patakról, tóról neveztük el. Ezek természetesen külsőségnek tűnhetnek, de a himnuszunk költőjével, Kölcseyvel együtt valljuk, hogy „Minden kő, régi tettek helyén emelve; minden bokor, régi jámbor felett plántálva, minden dal, régi hősökről énekelve, minden történetvizsgálat, régi századoknak szentelve; megannyi lépcső a jelenkorban magasabbra emelkedhetni ..."