Gazda László szerk.: Ecsedi István születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 44. Debrecen, 1986)

Szabadfalvi József: A paraszti állattartás és pásztorkodás kutatásának eredményei Ecsedi István munkásságában

Szabadfalvi József A paraszti állattartás és pásztorkodás kutatásának eredményei Ecsedi István munkásságában A Déri Múzeum igazgatójának, Ecsedi Istvánnak a Hortobágyot érintő néprajzi kutatásairól az 1970-es évek elején már írtam (Szabadfalvi J., Ecsedi István és a Hortobágy-kutatás. Műveltség és Hagyomány, XV—XVI. Debrecen, 1972—1974. 5—20.). Ez részben megkönnyíti, de meg is nehezíti mostani munkámat. Jelen feladatomat a következőkben határoztam meg: Először ide vonatkozó kutatását sorolom elő, majd pedig megpróbálom értékelni eredményeit, szemléletmódját, meghatározni helyét a magyar állattartás és pásztorkodás kutatásában. Ecsedi István kutatásainak homlokterében a debreceni és a hortobágyi állattenyésztés, pontosabban a pásztorkodás tanulmányozása állt. Balogh István Ecsedi István élete és munkássága című (Folklór és Etnográfia, 20. Debrecen, 1985.), nemrégiben megjelent kötetének végén közreadta egykori igazgatója — és akit később hivatalában is követett — tudományos munkásságának bibliográfiáját. Itt összesen 132 könyvet, tanulmányt és ismeretterjesztő írást sorakoztat elő. Ebből a 132-ből néprajzi témájú 73, ez utóbbiból pedig állattartási és pásztorkodási tematikájú 40, tehát az összes néprajzi írásának 55%-a. Nem soroltam ide több munkáját, így pl. a népi halászatról, vadászatról, építkezésről és táplálkozásról írott könyveit sem, ahol pedig a pásztorság köréből vett adatok is helyet kaptak. 1908-ban — ekkor még csak 23 éves volt —jelent meg legelső írása, konkrétan, doktori értekezése. Témájául — a szegedi egyetemen is — a Hortobágyot választotta. Címe: A Hortobágy puszta természeti viszonyai, tekintettel a mezőgazdaságra (Szeged, 1908). Itt nemcsak természetföldrajzi összegzést ad, munkájában fellelhetők néprajzi adatok is, pl. a pusztai sír kutakról, vízimalmokról és halászatról. 191 l-ben és 1912-ben a Földrajzi Közleményekben (254—255. 1.) és a Néprajzi Értesítőben (XIII. 1912. 64.) ismertette Zoltai Lajosnak, a Hortobágy című könyvét. Figyelemre méltó első néprajzi tanulmánya is 1911-ben, a Néprajzi Értesítőben (XII. 1911. 36—53.), a Debreceni lófogatok címmel. A 26 éves, fiatal kutató első szakcikkében összeakasztotta a bajuszát az agg tudós előddel, Herman Ottóval. Egy évvel korbban, 1910-ben Herman Ottó adott közre tanulmányt a Debreceni lófogatok címmel (Magyar Nyelv, VI. 1910.). Úgy érezte, hogy autonóm birodalmát, Debrecent érte illetéktelen támadás. Sértette Herman Ottó hortobágyi tárgygyűjtése, s talán az is, hogy atyai barátja és munkatársa, Zoltai Lajos is adatokat szolgáltatott Herman Ottó cikkéhez. Ecsedi vitacikkére Herman Ottó 1911-ben még egyszer visszatért (Fogatok ügye. Magyar Nyelv, VII. 1911. 270—273.). Szinte állandó munkatársa volt az Uránia című folyóiratnak. 1912-ben (XIII. 485—494.) itt publikálta írását A Hortobágy puszta jelene és jövője címmel. 1912-ben már a magyar Földrajzi Társaság szeptember 22-i vándorgyűlésén tartott előadást A Hortobágy puszta címmel. Előadásának kivonatát közölte a Földrajzi Közleményekben (1913. 29—30.). Az itt elősorolt adatok azt jelzik, hogy a debreceni cívisszármazék érdeklődését szinte kizárólag a Hortobágy keltette fel.