Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)

Odalszámok - 5

kötelezetten, de új értékek által meghatározottan is (legújabbkori történeti anyag, baloldali mozgalmak, forradalmi munkásmozgalom anyagai stb.) folytathatták tudományos és közművelődési tevékenységüket, a korábbiakhoz képest jobb lehetőségek között. Anyagi és szellemi bázisuk megerősödött, biztosabb alapokat adott a gyűjtő, rendszerező, feldolgozó munkához, s a kiállítások rendezéséhez is. 1951. január 1-től a múzeumok állami kezelésbe kei ültek. Ezzel létrejött a központi, egységes irányítás. Ez főleg a vidéki múzeumok előnyeit növelte, s a magyar múzeumokat „kiemelte az évtizedes elhanyagoltság állapotából".

4 Az államosítás megerősítette a Déri Múzeum gyűjtőkörejt, határozottabb profilírozással. Régészeti, helytörténeti, néprajzi, ipar- és képzőművészeti osztályok alakultak a gyűjteményekből, jellegük, kvalitásaik alapján egyaránt jelentettek helyi, országos és egyetemes értékeket. A gyűjtemények gyarapodásainak forrásai megváltoztak ebben az időben. Míg korábban az ajándékozások, teljes vagy tematikus tárgyegyüttesek felajánlása gyakoribb volt, az ötvenes évek elején ez a vásárlások révén történő gyarapítás felé tolódott el. Igaz, hogy 1958 után az adományozás ismét gyakoribb lett, a gyűjtemény gyarapításának belső arányai ma is ezt a jellegzetességet mutatják. Az állami, vagy az ennél még szélesebb társadalmi mecenatúra rendszeressé válása a tudományos értékek i tervszerűbb s a gyűjtemények jellegének megfelelőbb gyarapítását tették lehetővé az általános gazdasági feltételektől függően. Az ötvenes években a gyűjtemények tovább gyarapodtak. Az erről szóló beszámoló (1. a DMÉ-t) szinte mindegyik múzeumi gyűjteménynek jelentős kiegészítéséről ad számot, sorra véve a kiemelkedő értékeket. Hajdúdorogj avar temető és a IX. sz-i ártándi sírfeltárások anyagával, a Debrecenben talált XII—XIV. sz.-i kerámiákkal gazdagodott a régészeti gyűjtemény többek között. A néprajzi gyűjtemény a kiveszőben levő kismesterségek szerszámait és készítményeit szerezte meg, s tovább gyarapította a népi iparművészet addig is jelentős gyűjtemény anyagát. A történeti anyag az 1890 és 1940 közötti évek fénykép- és dokumentációs anyagával egészült ki. Az iparművészeti gyűjtemény ékszerekkel, ötvösremekekkel (XVII—XIX. sz.), bútoranyaggal és a kerámiaművészet remekeivel szaporodott. A képzőművészeti anyag gyarapítása részben a magyar festészet kiemelkedő mestereinek, részben a kortárs képzőművészet alkotásai által sikerült. Koszta, Vaszary, Iványi Grünwald, Bernáth Aurél, Fényes Adolf, Rudnay Gyula, Madarász Viktor, Lötz Károly, Egry József művei kerültek a múzeum gyűjteményébe. Ez a néhány példa is bizonyítja, hogy a gyűjtés, a nehezebb gazdasági és politikai feltételek között is jelentős volt, s Debrecen, vele a megye és a táj múzeumügye gazdagodott a szocialista kultúrpolitika valódi céljainak megfelelően. A múzeum tudományos anyagának feldolgozása a múzeumi tevékenység más feladataihoz képest lassan haladt. Ennek két alapvető oka volt. Az egyik ok az, hogy mindössze 2—3 tudományos munkatársa volt ez idő tájt a múzeumnak. Másrészt a kisegítő eszközök és személyzet hiánya hátráltatta ezt a munkát. Ennek ellenére a publikációk, a közzétett tudományos dolgozatok jelentős értékekkel gyarapították a szaktudományokat, a magyar tudományosságot ezekben az években is. Közben tovább folytatódott a kiállítás rendezés munkája is. A képzőművészeti kiállítás 1954-re kibővült jelentős iparművészeti anyagot is magába foglalt. A világhírű festmény, az Ecce Homo bemutatását szolgáló terem más, ugyancsak jelentős Munkácsy-alkotásokkal egészült ki. A kiállítások iránti közönségérdeklődés 1949-től kezdve fokról fokra növekedett, s bár 1952 után átmentileg némi visszaesés tapasztalható a közzétett statisztika

5 szerint, egyet kell értenünk azzal a megállapítással, hogy a statisztika nem pontos tükörképe a látogatottságnak. Azért sem, mert az ingyenes látogatók számát csak becsülni lehet. 1956-ban 50 éves fennállását kiállítással ünnepelte a múzeum, nemcsak a régmúltra emlékezve, hanem annak jelentőségét is kiemelve, amit a város és vezetői, az újjászületett Magyarország a Déri Múzeumért, s minden múzeumért tett. Bizonyára még jelentősebb 4 DMÉ. 1948—1956. 7. 5 DMÉ. 1948—1956. 12.