Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)

Odalszámok - 4

miatt az iparosok nem vállalták a munkát. Jellemző adat, hogy az újjáépítés 1946. augusztus l-ig 6 millió pengőbe került, míg a jóval nagyobb erővel és ütemben végzett 1946. őszi helyreállítás ára 10 000 forint volt. 2 Ahogy előbbre jutottak a helyreállítási mun­kák, úgy fordulhatott fokozatosan több figyelem a muzeológiai, közművelődési feladatokra. A múzeumi anyag gyarapítása, karbantartása, nyilvántartása mellett 1946-ban már 3 kép­es egy fényképkiállítást is rendeztek. A Déri Múzeum kezdeményezésére, Sőregi János irányításával szervezik a Debreceni Művésztelepet, melynek létrehozását Debrecen Város Tanácsa határozatban rendelte el. Művészeti vezetéssel Holló László festőművészt bízták meg. A közművelődési könyvtár forgalma 1945-höz képest kétszeresére nő, mind a kölcsön­zők, mind a kölcsönzött kötetek számát tekintve. A múzeum előadóterme is egyre gyakrab­ban állt a város politikai, tudományos és kulturális életének szolgálatában. 1947-ben még nagyobb erővel folytatódik az újjáépítés, amely aztán Debrecen város vezetősége és Vallás­és Közoktatásügyi Minisztérium közösen vállalt erőfeszítései révén 1948-ra nagyjából meg­történt. Közben bővült a laboratórium, folytatódtak a raktárak és kiállítások átrendezési munkálatai. A felszabadulás után 1947. november 21-én nyílhatott meg az első állandó kiállítás a Déri Múzeumban. Az Ady-szoba nyílt meg először a nagyközönség előtt, amelynek alapját Földessy Gyula értékes kézirat-, könyv- és metszetanyaga jelentette, s amely azóta is, napja­inkban is állandóan gyarapodik. 1948-ban további két állandó kiállítás jött létre, az Oláh Gábor-emlékszoba és az 1848/49-es szabadságharc kiállítása. Miként jellemezhető a Déri Múzeum felszabadulás utáni történetének első szakasza? Nagy erőfeszítések, személyes és közösségi áldozatok, összefogás eredményeként begyógyul­tak a háború okozta sebek. Létrejöttek azok a feltételek, amelyek birtokában megkezdőd­hetett az állandó kiállítások újrarendezése, rendszeresebbé válhatott a gyarapítás, az ún. belső muzeológiai munka, megindulhatott a tervszerű műtárgyvédelem, s szélesíthette a múzeum a közönség szolgálatát is, kiállítások, tudományos, kulturális rendezvények, könyvtári szol­gáltatások révén. A múzeum munkatársai pedig bekapcsolódtak a város, az ország politikai, társadalmi életébe, közéleti szerepet is vállalva az új, a demokratikus átalakulás nagy fel­adataiból. 1949-ben indult meg a Déri Múzeum új állandó kiállításainak rendezése. Balogh István —• akit 1950-ben bíztak meg a múzeum vezetésével — az 1948—1956 közötti múzeumi munkáról szóló jelentésében arról számol be, hogy a múzeumi kiállítások rendezésének elvei és gyakorlata eleddig nem volt egységes. Az vált világossá, hogy a korábbi — mindent bemutatni akaró — felfogást és praxist fel kellett váltsa a szelektálóbb, tematikusabb, az egyes muzeológiai ágakat, illetve gyűjteményeket jellemző, kifejező tárgyak kiválogatása és bemutatása. Ugyanakkor fel kell készülni a múzeumokkal megismerkedni akaró új tö­megek, látogatók igényeinek kielégítésére. Arra, hogy a művelődés széles tömegalapokra helyezése megváltoztatja a múzeumok iránti közérdeklődést, annak tömegbázisát. 3 A cél az volt, hogy a múzeumlátogató áttekintést kapjon Debrecen és környéke tör­ténelméről, az itt élt és élő emberek életéről, munkálkodásáról, szokásairól és kultúrájáról. Ezt a célt 1949 novemberében megnyílt régészeti, néprajzi, helytörténeti és képzőművészeti kiállítás szolgálta, amely az 1951-ben megnyílt természettudományi kiállítással egészült ki. Az állandó kiállítás rendezése, a tárgyak témakörök szerinti válogatása két fontos tevé­kenység előtérbe kerülését vonta maga után. Az egyik az állagmegóvás, a restaurálás munká­ja, a másik a műtárgyak, a tudományos anyag nyilvántartásba vétele, leltározása, s a meg­felelő raktári elhelyezés biztosítása. Ez utóbbi még hosszú ideig tartó tennivaló volt, mert pl. a műtárgyállományban bekövetkezett minimális (kb. 2%-os) háborús károk pontos meg­állapítása csak 1953 végén, illetve 1954 elején fejeződött be. A raktározás gondjai később a hetvenes évek közepén lezajlott rekonstrukció után sem oldódtak meg, s napjainkban to­vább súlyosbodnak. Mindenesetre a múzeumok talpraállása a társadalmi közfigyelem, s a támogatás széle­sebb körűvé válása révén viszonylag rövid idő alatt ment végbe, s a hagyományaik által 2 Jelentés az 1946. évről DMÉ. 1941—1947. 46. 3 Balogh István. DMÉ. 1948—1956. 3—4.

Next

/
Thumbnails
Contents