Gazda László szerk.: Tanulmányok Debrecen és a megye felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 43. Debrecen, 1985)

Odalszámok - 19

Módy György Építészettörténeti jelentőségű régészeti kutatások Hajdú-Biharban 1944—1984 A második világháború nagy pusztulást okozott Debrecen, Hajdú és Bihar megyék amúgy sem nagyszámú műemlékében, műemléki vagy városképi jelentőségű épületében, történelmi emlékhelyein. Bombázás áldozata lett a református Ispotályi templom. Súlyos károsodás érte a Nagytemplomot és nem kímélte a háború vihara a Kollégium és a Déri Múzeum épületét sem, hogy ezúttal csak a legismertebb építészeti emlékeinkre utaljak. A háborús események, de majd különösen a nem kellő gondoskodás miatt az 1950-es évekre a pusztulás szélére jutott a debreceni barokk stílusú római kat. temetőkápolna, a Berettyóújfalu melletti herpályi Csonkatorony, az akkor egyetlen számontartott román stílusú megyei emlékünk. Ugyanígy biztos enyészetre ítélték a lelketlen rongálok a nagygúti Árpád-kori templomromot. Jó néhány középkori és újkori építészeti emlékünk megmaradása is csupán a jószerencsének köszönhető. Területünk kastélyainak sorsát itt említenünk sem kell. Csak nagy erőfeszítéssel lehetett megmenteni a zeleméri, szerepi középkori templomromokat és a nagykereki ún. Bocskai-várkastélyt, a hortobágyi nagy szekérállást stb. A felszabadulás után az élet újra indulása a háborús romok eltakarításával kezdődött. A hatalmas lendületű újjáépítés első éveiben nem fordulhatott kellő figyelem a műemlékekre, romterületekre, történelmi emlékhelyekre. Az anyagi erőfeszítéseket életbevágóbb területekre kellett összpontosítani. így is igen rövid idő alatt megtörtént a Nagytemplom, a Kollégium és a Déri Múzeum sérült részeinek helyreállítása. Amikor pedig 1951-ben megalakult a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, tervszerű munkához foghattak a szakemberek. Sajnos, az addig eltelt esztendők során igen sok helyen már jóvátehetetlen pusztulás következett be. Erre csak egyetlen pédát hozok fel. Még 1943—44-ben, majd nyomban a felszabadulás után Sőregi János, a Déri Múzeum igazgatója és Molnár József gimnáziumi tanár, tudományos kutató alapos helyszíni vizsgálódást folytattak Nagykerekiben a Bocskaivárkastély megmentése, helyreállítása céljából. Bocskai István és hajdú katonáinak történelmi emlékhelyévé kívánták alakítani az akkor még jóval több XVII. századi építészeti részletet megőrzött objektumot. A hivatalos szervek késlekedése hozta magával, hogy a várfalak és a délnyugati sarokbástya maradványait lerombolták, tégláit, köveit széthordták. Magának a kastélynak a pusztulását is csak a helyi lakosok jóérzésű többsége akadályozta meg. Elsősorban a Déri Múzeum régészei, történészei, és mint látni fogjuk a műemlékek megmaradásáért, helyreállításáért igen sokat tevékenykedő építész-műszaki szakemberek összefogása nyitott 1950 után vizsgált kérdésünk területén új korszakot. 1947-ben a múzeum régészei már megfigyelés alatt tartották — ezt folytatták 1954—55-ben is — a Csapó utca 7—11. sz. telken induló építkezés alkalmával az 1322-ben alapított régi ferencesrendi kolostor területét. Itt XIV—XV. századi temető sírjait, nagy mennyiségű középkori és különösen is XVII—XIX. század eleji kerámiaanyagot találtak. Sajnos tervszerű kutatásra nem került sor, pedig bizonyos, hogy a Tóthfalusi tér felé eső részen a kolostor alapfalaiból sokat megőrzött a XVII—XVIII. századi feltöltődés. Az első említésre méltó ásatás 1950 nyarán történt a Berettyóújfaluhoz tartozó Herpálypusztán, a Csonkatoronynál. A Kossuth Lajos Tudományegyetem művészettörténeti tanszéke és a Déri Múzeum kisebb kutatást végzett a templomdombon. Ez döntően a templomot körülvevő belső, nem szabályos négyszögű, kívülről vizes árokkal is védett sánc vizsgálatát jelentette. Az összeomlással fenyegető Csonkatorony mellett északra húztak nyugat—keleti