Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

tagozat között 7,5 cm széles és 2,4 cm mély hornyolat helyezkedik el. A trapéz alakú profil alsó élszélessége 4 cm. A boltozati zárókő előlapja gondosan, részletgazdagon kifaragott jobbra néző bárányt ábrázol. Ennek mellső lába fogja a bá-'rány fejétől enyhén ferde síkban távolodó zászlónyelet. Ennek a bárány hasa alatti része kitörött. A zászlónyelet a bárány teste előtt vezetve ábrázolták, de a rúdnak a bárány hátvonalától induló része ugyancsak hiányzik. A zászlórúd tetején kereszt látható. A lap széléig kifutó, anyagszerűen ábrázolt zászló a drapéria hármas hullámzását érzékelteti. Ami a boltozati zárókő és a későbbi város-címer kapcsolatát illeti, azt korábban elmondottuk. Az Agnus Dei ábrázolás a középkori Magyarország gótikus építészetében ugyanolyan elterjedt szimbólum, mint egész Európa-szerte. Hogy az Entz Géza szerint is ennek a szentélyrészben elhelyezett keresztboltozat zárókőnek volt-e szerepe Debrecen címere kialakulásában, azt valószínűsíteni nem lehet. Az bizonyos, hogy az ún. húsvéti bárány szerepel Karcag és Szeged, zászlós bárány Korpona, bárány és a zászlón kereszt Bánffyhunyad és Szentendre címerein. Az 1564-ben tűz pusztította érett gótikus csarnoktemplom építési korának megközelítéséhez nagy segítséget adhatnak azok a vésett jelek, melyeket a kőemlék 1863. évi fellelésekor X-eknek, egy 8-as számnak és egy esetleges E betűnek írtak le. A boltozati követ az elmúlt több mint száz év alatt többször mozgatták, de jelentősebb sérülésekről nincs adatunk. Viszont feltehető, hogy megtalálása után a letisztításakor éppen a vésett jelekből „kikoptattak" apró részecskéket. Jelenleg a kereszt felső csúcsától jobbra a bárány fejének vonalában a következő jeleket láthatjuk: i^WVß• Ez szerintünk évszám és egy kőfaragó mesterjel feltűntetése is lehet. Az első jel egy gótikus 1 (egyes szám), melynek az alja kikopott, de a felső fele kitűnően kivehető. A második és harmadik jel lehet a XV. század elejétől már elterjedt, a gótikus négyes számot jelölő P» melynek felső része kikopott, ezért vélte X-nek az újságíró 1863-ban. A negyedik jel ugyancsak lehet egy gótikus 8-as, legalább is 1863-ban ennek olvasták. Az utolsó jel bizonyosan betű-jel, de nem E betű, hanem ma is világosan kivehető B betű, ami után egy pont is van. Ezek szerint, ha az általunk l-esnek olvasott jel előtt, a kereszt csúcsa felett nem volt még egy jel, akkor az első négy jel feloldható 144? vagy 1448-nak, mely után egy B betű következik. Könnyen lehetséges, hogy a feltehetően 1370—1380 között csarnoktemplommá bővített Szent András-templom belső szerkezetén a XV. század közepén újból módosítottak. Akkor, amikor erre volt is mecénás, — a város földesura Hunyadi János. Alapkérdésünkhöz visszatérve, bizonyos, hogy az új településközpont kialakításában igen fontos tényező volt egy nem is akármilyen kora-gótikus templom építése már a 1300—1317 közötti időszakban. Akkor, amikor a Debreceni család két legkiemelkedőbb tagja Rophoin bán és Dózsa nádor éltek. A pápai oklevél ,insignis'-nek, kiváló-nak nevezte az Imre püspök által felszentelt Szent András-templomot. Hajójának hossza feltehetően 30 méter, szélessége 10—11 méter lehetett. Vaskos, nyolcszögletű tornya átélte az átépítéseket. Oltára bizonyosan Szent András tiszteletére volt szentelve. Valószínű, hogy az 1311-ben említett László vicarius ennek a templomnak a papja és azonos az 1332—37 kö-