Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
ferenciáltabb jelentkezésével. Ennek egyik lényeges eredménye, hogy a XIII. század végén Debrecenben már kereskedő jobbágyság volt. Mégpedig olyanok, akik nem kis értékű áruikkal vásároztak, hiszen abban az időben 80—100 már-* káért meg lehetett venni egy kis falut. Bizonyos, hogy az ilyen mértékű gazdasági-társadalmi fejlődést azoknak a kereskedő-iparűző' hospeseknek a birtokos család' általi idetelepítéséhez kell kapcsolnunk, ^akikről a XIV. század harmincas éveiből már okleveles adatunk is van. Ügy vélem, hogy ennek a fejlődésnek a felgyorsítója Rophoin bán volt. Lássuk Debrecen kiépülését a XIII—XIV. század fordulójától. A népesség 1270 utáni gyarapodása, a XIII. század végétől kereskedő jobbágysággal és fel T tehetően már ekkor iparűző hospesekkel rendelkező falu gazdasági-társadalmi fejlődése együtt járt új utcák betelepülésével és új központ megteremtésének szükségességével. Ennek tervszerű kialakításában a Debreceni család mindegyik tagjának része volt Rophoin bántól a távolabbi rokon Péter fia Jakabig. Az eddigi kutatás ZoZtai-tól kezdve egyetértett abban, hogy a X III. századi falvak, szerintem falurészek (Debrecen, illetve csak XIV. század" közepéről való adatok szerint Szentlászlófalva és Mesterfalva néven szereplők) Összeépülésének befejeződését a Szent András-templom és bizonyosan egy új "plébánia ház (a mai Hatvan u. 1. sz. ház valamikor jóval nagyobb telkének északi részén) építéséhez, a templomtól délre a piactér kialakításához, a földesúri kúria továbbépítéséhez, megerősítéséhez kell kapcsolnunk. E tényezők közül a legjelentősebbnek a Szent András-templom építését kell tartanunk. De mit is tudunk hitelesen a középkori Szent András-templomról? Már Zoltai hangsúlyozta, hogy az 1802. évi nagy tűz után lebontott református templom tulajdonképpen csak külső falaiban utalt az eredeti állapotra. 08 A gótikus templom az 1564 őszén pusztító tűzvész martaléka lett. A XIV. században már álló templomra vonatkozóan lényegében csak egyetlen hiteles adatunk van. Ez egyben a templom első, írott forrásban történt megörökítése. Ránk maradt XXII. János pápa 1326. október 21-én kelt oklevele. Ebből tudjuk meg, hogy korábban — nyilván 1324/1325-ben — Ivánka váradi püspök a pápánál emelt panaszt, mivel domonkos szerzetbeliek a templomot világi hatalom támogatásával erőszakkal elfoglalták. A plébániát illető jogokat gyakorolták és még új védőszentet is adtak a templomnak, Szűz Máriáról elnevezve. A pápa megerősítette, hogy a Szent András egyház mindig plébániatemplom volt. Ivánka elődje Imre püspök építtette és szentelte fel, jövedelme a püspöki asztalt szolgálta. A pápa elrendelte, hogy az esztergomi érsek, a veszprémi és győri püspök helyezzék vissza jogaiba a váradi püspököt. 69 A templomot a domonkosok vissza is adták és a városban való jelenlétükről nincs is több adat. A Szent András-templom építési idejét — egyben az új településközpont kialakítását •— hosszú ideig erre az oklevélre alapozták. Imre püspök ugyanis 1297—1317 között állt a váradi egyházmegye élén. 70 Szűcs István örökítette át azt a helyi szájhagyományt, hogy Debreceni Dózsa apja, András comes"... építette volna újólag fel a mostani ref. nagy templom helyén létezett — s a mongol puszt'táskor földig lerombolt — szent András 68 Zoltai Települések i. m. 22. 69 Theiner, Augustinus : Vetera monumenta historica sacram illustrancia ... I—II. (Romae, 1859—1860) I. 507. 70 Bunyitay i. m. I. 159.
