Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

tott 6 m-en egy kis boltívet találtunk. Ez alatt a fal hét téglasor vastagságban és egy tégla szélességgel kiszélesedett. Ez délkeleti irányban is folytatódott. Ettől a kiszélesedéstől pedig két, egy-egy téglasoros, újabb kiszélesedés futott a fal egész hosszában észak felé. A fal a kiszélesedésekkel együtt 2,2 méter széles. Ebben a szélességben a fal tulajdonképpen körülveszi a Cserepestorony nyilván mélyebben levő eredeti falmaradványait. A második kiszélesedés mélységében a kis boltív alatt a téglák közé habarccsal berakott faragott kövek oldallapjai mutatkoztak. Ennek a vonalától délre pedig egy újabb — a fent leírt fallal nem összefüggő, hanem mellé rakott — két téglasor szélességű fal indult dél felé. Feltárásunk során tehát nem a Cserepestorony falmaradványaihoz jutottunk, hanem egy olyan köpenyfalhoz, melyet a torony felmenő falainak megerősítésére emeltek. Bizonyos, hogy az 1626-ban kezdődött újjáépítés során készítették. A kis boltív alatt a fal profiljában kilátszó faragott kövek feltehetően az 1564. évi tűzvészkor és a hét évtizedes romos állapot során elpusztult gótikus belső szerkezethez tartozó darabok, melyeket a torony ajtajánál kihordták a hajóból és beleépítették a köpenyfalba. Különben ebben a falban szelvényünk északi vonalától dél felé 3,3 méterre találtunk egy teljesen szabályos 55 cm széles, 1 méter hosszú és 90 cm mély „bevágást", amely már a visszabontott karzatfeljáró szintjén indul. Nem gondolhatunk másra, minthogy ezt az 1805-ben megindult építkezésnél állvány-gödörnek bontották ki. II. szelvényünket a feltárás utolsó szakaszában délkelet felé a déli törésponttól számítva 6,5 méter hosszúságban és 4 méter szélességben nyitottuk meg. Ebben a Thallherr-féle karzatfeljáró falazata már teljesen eltűnt, a véleményünk szerint 1628-ban a torony megerősítésére emelt köpenyfal is 1,4 méterrel mélyebben mutatkozott. A podeszt felbontása után a szelvény északkeleti részében sikerült megtalálni a Cserepestorony 1783. évi ábrázolásán feltüntetett déli támpillér maradványát, egyenes téglasor szintre visszabontva. A Nagytemplom alapozása itt végig rácsatlakozik a régi alapokra. Az alapfal teherbírásának növelésére ettől a régi támpillértől kiindulva nagy boltívet raktak, amelyen jól kivehető volt annak a repedésnek az alja, amely felfelé fut. Láttuk korábban, hogy ez már a Nagytemplom építésének idején mutatkozott és az 1834. évi földrengés csak nagyobbította. A talált falsíkok felmérése után ezt a szelvényünket visszatöltöttük, hogy elkerüljük a falaknak az időjárás által okozható károsodását. Az András-templom nyugati tornya déli támpillér alapozásában a téglaméretek 30,5X15X5 cm, míg a torony nyugati oldalának és részben a délkeleti oldalának a megerősítésére feltehetően 1626—28 között emelt köpenyfalnak a téglái 31X17X6 cm méretűek. A munka utolsó napjaiban az I. szelvény felett a 3 m alapvonalú és szabálytalan alakú III. szelvényben is feltártuk a Thallherr-féle karzatfeljáró alapozását. Ezt a szelvényt ugyancsak visszatöltöttük. A Cserepestorony kutatószelvériyéből igen sok kőemlék került elő. Már október első hetéig, a felszedett lépcsők és a járda alatt a középső törmelékes rétegben találtak egy gótikus kétosztású ablak erősen sérült, függőleges helyzetű középkő töredékét. Szabályos tengelyjelöléssel, mérhető felső és alsó lappal, valamint oldal és homorulat kiképzéssel. A felső lap élszélessége 10 cm, az alsó lapé 3 cm. Jobb és bal oldallap szélessége 4 cm, jobb és bal homorulat szélessége 9,5 cm, mélysége 1 cm. Mérhető legnagyobb oldal élhosszúsága 26 cm, anyaga riolit tufa. Ugyanott került elő egy vésett — feltehetően — sírkő töredék, a homloklap közepén erősen megrongálódott rózsa vagy korona, mérhető homlokéle 20 cm, a táblához 30°-os szögben visszahajló lapjának magassága 3.5 cm. A visszahajló lapon oldalt szabályos 2,5 cm szárnyílású és ugyanolyan szárhosz-