Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)
gyarázat. A kőművesek bontott téglából és rövid idő alatt dolgoztak. Egy 1618. évi tanúvallomásból értesülünk arról, hogy a kihallgatott legöregebb tanúk azt vallották: „Tudták, hogy Boldogasszony egyházának olyan kű kerítése volt, mint a döbröczöni egyháznak. A boldogfalvaiak oda temetkőztek. A döbröcöniek ronták el. A város házát csinálák belőle több szentegyházakkal (kiemelés M. Gy.) összve." Tehát a nagy tűz után az építőanyag híjában levő debreceniek elhordták a boldogfalvai templom kerítését. Ezt már Zoltai is az imaterem építéséhez kapcsolta. 3- Pedig ő nem tudhatta, hogy valójában milyen rossz minőségű falat raktak belőle. De ha az imaterem építése 1570 előtt megkezdődött, miért Duskás Ferenc 1571 április 23-án véget ért főbíróságának korához kapcsolja a memóriáié. Részben nyilván azért, mert az építkezés befejezését kívánták megörökíteni, másrészről pedig maga az emlékeztető szövege tájékoztat bennünket. Azt írja ugyanis ,hogy Duskás építtette az imatermet a hozzá tartozó összes épületekkel. Ezek az épületek az 1564-ben leégett régi plébánia telkén épült parókiális házak lehettek. De arra is gondolnunk lehet, hogy vajon nem 1570 őszén—telén épült-e harang számára az a kis torony is az imaterem nyugati végében, melyet az 1788. évi ábrázolás mutat. Bizonyos, hogy a szövegezés több építményről beszél. Az imateremhez tartozó összes épületeket jelentő latin ad se pertinentibus kifejezést — úgy véljük — nem kell feltétlenül az imateremhez építészetileg hozzácsatlakozó építményekre vonatkoztatni. A jegyzőkönyv írója átvitt értelemben is használhatta ezt a kifejezést s akkor már a parókiális házakra is gondolhatunk. Zoltai és nyomában Herpay Gábor el is fogadta ezt. 1 ' A kérdést végérvényesen csak további levéltári kutatás által felfedezett adatok dönthetik el. Sajnos, az 1802-ben megégett András-templomról északi irányból felvett ábrázolás nem maradt ránk. Az 1788. évi rajzon látható kis hagymakupolás sisakú torony pedig takarja magának a kishajó-nak az épületét. Azt az építményt, melynek több mint valószínű, hogy három építési korszaka volt. Az első mint az 1564-ig álló Szent András-templom északi sekrestye-kápolnája, a második feltehetően 1566 őszén kezdett és 1570 telén befejezett imateremként ,a harmadik 1628-tól 1802-ig az András-templom északi mellékhajójaként. Azt gondoljuk, hogy az 1788. évi ábrázolás tornyocskája lényegében már 1570-ben megépült, de sisakjának a rajzon számunkra átörökített formáját csak 1628-ban, vagy még később nyerte el. Esetleg akkor, amikor az 1770-es években a Verestorony sisakját is átépítették. Az 1802-ig használt kishajó — 1567 és 1626 között imaterem—kutatási eredményeinek és az imaterem építéstörténetének ismertetése után itt kell szólnunk arról, hogy a gótikus Szent András-templomhoz kapcsolt — ásatásunkat megelőzően ismert — emlékanyag is ezen a területen került elő, ma már meg nem határozható helyen. Ugyanis a Nagytemplom és a Kollégium között létesített Emlékkert földmunkái során 1863 február második hetében két jelentős kőemléket leltek. Érdemes az újsághírt szó szerint idézni: „Múlt héten csütörtökön az „emlékkert" ásatása (értsd ásása M. Gy.) alkalmával, a munkások két követ találtak a földben. Az egyik mintegy két mázsányi súlyú s egykor talapzata lehetett valamely szobor- vagy oszlopnak, később valamely épület anyagai közé szo32 A Bethlen Gábor parancsára elrendelt tanú meghallgatás jegyzőkönyvéből idézi Zoltai i. m. Települések. 34. — A tanúk szavahihetőségét bizonyítja, hogy azt vallották, ismerték a ..boldogfalvai pápistás papot, Mátét". Látták még ennek „nagy zsindölyös házát, a ház fülénél álló haranglábot is." 33 Herpay Gábor: A debreceni Református Ispotály története 1529—1929. (Debrecen. 1929) 34.
