Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

redékek száma. Több kis darab szürke tetőfedő palatöredéket is találtunk. Tudjuk, hogy a Nagytemplomot 1818-ban palafedéssel látták el. Nyilván a tetőfedő munka vagy a későbbi javítások során kerültek törött palalemezek a korábbi Verestorony akkor még rendezetlen területére. A 3—4. ásónyomból már faragott, megmunkált kőtöredékek is kerültek elő. Ezeket később soroljuk fel és értékeljük. Az 5. és 6. ásónyomot már csak a harangtorony belsejében ástuk ki. A falak illetve a támpillérek külső síkja melletti szelvényeket biztonsági okból a 4. ásónyomnál lejjebb nem mélyítettük. A tornyon belüli 5—6. ásónyomban a XVIII. század közepére keltezhető kisszámú edénytöredék mellett nagy mennyiségben tallátunk zöldmázas — de kis számban sötét zöldes barna színű — tetőfedő cserép darabokat, közöttük kupás cserép töredékeket is. Ezek az András-templom Cserepestornyának tetejéi'ől származnak. Több zöldmázas, díszített kályhacsempe töredéket is leltünk. Az 5—6. ásónyomban ugyancsak találtunk kötőredékeket. Az első értékelhető kőemlék a keleti fal és a járda közötti keskeny szelvény 3. ásónyomából került elő, az északkeleti támpillér közeléből. Ez egy erősen sérült, bejárati ajtó vagy kapu feletti vízszintes záródású párkánykő. Mérhető felső szélessége 33 cm, ép alsó-belső éle 35 cm, alsó szélessége 27 cm, alsó hosszúsága 77 cm. ép felső élhosszúsága 90 cm. A párkánykő vastagsága 12 cm, anyaga riolit tufa. Tagozatának profilja a következőképpen írható le: egy 3 cm-es domború tagozat után két 1 cm-es léc között 4 cm-es kima-kiképzés, az alatt egy 3 cm-es homorú tagozat. A tagozatok kiállása 6 cm. A keleti fal melletti 4—5 ásónyomból került ki egy erősen sérült szárkö-darab. Mérhető az ép, befejezett felülettől: külső magassága 30 cm, sérült belső tagozatának magassága 30 cm, sérült belső tagozatának magassága 40 cm, eredeti szélessége nem mérhető, vastagsága 15 m. Feltehetően egy kapu vagy ajtó bejárati, kávásán kiképzett szárköve. Tagozata: 12 cm mélységű 5 cm szélességű káva utáni 1 cm-es léc után 4 cm-es kima-kiképzés. Anyaga riolit tufa. Ugyanebből a mélységből származik egy erősen sérült két oldalán megdolgozott, egy tagozatú, párkány kinnállással kiképzett kapu vagy ajtó bejárati szárkő felső záróköve. Mérhető derékszögű ép él hossza 12 cm, vastagsága 14 cm. sérült szélességi éle 14 cm. Anyaga riolit tufa. Értékelhető darabunk még kettő van. Az egyik egy kváderesen megdolgozott homokkőből való töredék, valószínű kapu szárkő alatti alapépítmény köve. Mérhető vastagsága 15 cm, derékszögű ép éle 27 cm illetve 29 cm. A másik egy három oldalon megmunkált erősen sérült tufából faragott töredék. Keskeny oldalán 3 cm kiállású 7 cm széles párkány kiképzés, felső ép éle 7 cm, alsó ép éle 10 cm. teljes hossza 13 cm. Mérhető vastagsága 8,5 cm. A fent sorolt jól mérhető és meghatározható faragott köveken kívül a 4—5. ásónyomból előkerült még négy darab különböző szabálytalan idomúra törött kő, mindegyiknek egy-egy oldala megmunkált felületű. Ügy tűnik, hogy anyaguk azonos a méreteikkel együtt leírtakéval. Ez a kilenc sérült kőtöredék igen valószínű, hogy az András-templom 1628-ban befejezett építési korszakához kapcsolható. A tagozatos párkánykő semmi esetre sem lehet XVII. századinál régebbi. A harangtorony belsejében, az 5. ásónyomból kerültek napvilágra, szerintünk jelentőséggel bíró, kőtöredékek. Ebben a mélységben leltünk egy 8 cm vastagságú, mérhető 21 cm-es élhoszszúságú, 20,5 cm felső mérhető szélességű és 14,5 cm alsó szélességű méretekkel leírható kőtábla töredéket. Az eredeti faragványnak megmunkált bal alsó sarkában egy sérült alsó lábszár ábrázolás van. A lábszár és a sarok teljes épségben látható, a kőlap a lábfej közepénél tört le. A láb dőléséből talán arra kö-