Módy György: A Szent András templom és a Verestorony kutatása 1980-ban - Debrecen 1290-1390 között (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 42. Debrecen, 1984)

alá. Az északnyugati pillért — amelyik az 1802-ig fennálló templomkerítés nyugati falába csatlakozott — szintén nem lehetett teljesen feltárni, mert a jelenlegi járda alá nyúlik. A 4. ásónyomnál leltük meg a Verestorony keleti falának déli részén és nyugati falának északi részén azokat a nagy hiányosságokat, melyek a benzinkút telepítésével együttjáró rombolással keletkeztek. A Verestoronynál október 9-én be is fejeztük a munkát, mikor az objektum belsejében az 5—6. ásónyomból is kiástuk a földet. A munka eredményeként kibontakoztak a 1,95—2,00 méter vastagságú falak. A harangtorony külső méretei (pillérek nélkül) csak kissé térnek el a szabályos 7X7 métertől. Az északnyugati pillér hosszúsága 2,7 méter, szélessége 1,3 méter. A harangtorony belseje kissé szabálytalan: 4,2X4,4 méter. Az 1802. évi alaprajzon feltüntetett helyen, a torony északi falában megleltük a bejárat helyét is, 1,98 méter szélességben. Az északi fal középső és nyugati részének falazatát kivágták, itt illetve innen kiindulva a nyugati fal és az északi fal találkozásában is egy szabályosan rakott, 3,8 méter hosszú, 1,1 méter széles U-alakú téglafalazatot találunk. A fal két téglasor szélességű és 51 cm széles üreget vesz körül. Ennek mélységi tisztázása 1981. évre maradt. Téglái kissé eltérő méretűek a Verestorony falazatában találhatókénál. Nyivánvaló, hogy ezt a falazatot csak a harangtorony felmenő falainak 1804-ben való lebontása után készíthették.

0 A Verestorony falaiban és támpilléreiben a feltárt 8—10 téglasorban két fajta téglát találtunk: 32X17,5X6 cm és 31X17X5 cm méretűeket. A falak állagában bekövetkezett romlást állandóan javítgatták. így a feltehetően már a XVII. század végétől a XVIII. század végéig történt javítások tégláit is megtaláltuk. Méretük 31X15X6 cm, van közöttük J B és J B D V (Debrecen Város), K ?, valamint ovális keretben H J jelzésű is. Szelvényünkben közvetlenül az északnyugaton nem bolygatott kis park illetve a feltört járdák szintje alatt az utolsó hetven év feltöltődését találtuk a vékony humuszréteg alatt, alján a szokásos városi törmelékkel. A gyep, a néhány bokor és díszfa ezért élt meg nehezen a törmelék felett. Bár szeptember 20-a után gondosan ásónyomonként haladtunk lefelé, a munka kezdetétől látnivaló volt, hogy többször és alaposan bolygatott területen dolgozunk, még a Verestorony belsejében is. A bolygatásoknak két időpontját fentebb már említettük: 1950 őszén a benzinkút telepítése és az 1810-es években a vízelvezető csatorna beépítése. Nyilvánvaló, hogy 1805-től a Nagytemplom építésekor is a Verestorony falmaradványainak visszabontása és később a tereprendezés során a felső réteget megmozgatták. Az 1—2. ásónyomból igen sok, a múlt század első felére keltezendő edénytöredék került elő. Vékony és vastagabb falú fazekak, korsók, kanták, tálak, tálfedők, lábasok oldal-, száj-, perem-, fenék, és fültöredékei. Többnyire kívül-belül vagy belül világoszöld, sötétzöld, sárgás fehér vagy tarkamázas edénytöredékek ezek, kisebb részük vékonyfalú mázatlan. világos vörösbarna vonalkázással és pettyegetéssel díszített. Leltünk néhány fajansz és porcelán edénytöredéket. Találtunk töredékes pipákat és kályhacsempe darabokat is. A 3—4. ásónyomból ugyanilyen jellegű kerámia jött napvilágra. A XVIII—XIX. század fordulóján használatos edények darabjai, de már jóval kisebb mennyiségben és növekedett a mázatlan edénytö9 A téglaépítmény nem más, mint az 1810-es években a Nagytemplom területén^

1 és környékének vizét levezető csatorna indító része. A víz innen a Paptava felé folyt le. 1826-ra azután elkészült a város első csatornázásának harmadik nyugati irányú gerinccsatornája, a Hatvan utcai csatorna is. Lásd Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása. Déri Múzeum Évkönyve 1966—1967 (Szerk. Béres András, Debrecen, 1968) 270, 294.