Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)

V. Szathmári Ibolya: Egy élő bolgár népszokás: a martenicska

fákra, szőlősbe stb. egyaránt. De ugyanebből a meggondolásból tettek piros pászma fonalat vagy ruhadarabot, pokrócot az ajtókra, ereszekre is. „A pirostól minden fut" — mondták az idősebb, bolgár emberek, azaz minden káros féreg, poloska, bolha, kígyó, béka, gyík szimbolikusan vagy mágikusan elűzhető a háztól. A martenicska feltűzésének, felkötésének ideje konkrétan, egy adott naphoz, a március elsejéhez kapcsolódik. Hordásának, viselésének ideje azonban változó lehet. „Minden gyermek mártenicskával kell, hogy lássa a virágzó fákat és tavaszi madarakat" — tartja a néphit. Március elsejétől március kilencedikéig, a Mladenci-i%, azaz a gyermekek ünnepéig tehát a gyermekeknek mindenképpen viselniük kell a martenicskát. Máskor egész hónapon át hordják magukon a bolgár emberek mindaddig, amíg gólyát vagy fecskét nem látnak. Miután leveszik magukról, a gyümölcsfára kötik vagy a folyóba dobják. Ez utóbbit azért teszik, hogy a rossz úgy menjen el, ahogy a folyó folyik és viszi magával a martenicskát is. A hordás után levetett martenicskát kő alá is rejthetik, amiből a későbbiekben jósolni tudnak az elkövetkező évre vonatkozóan. Ez a következőképpen zajlik. Kb. negyven nap elteltével a kő alá rejtett martenicskát megnézik s ha mellette hangyát találnak, kisbárány, ha katicabogarat, akkor pedig borjú születik abban az évben. Ha bármilyen állat van a kő alatt, az azt jelenti, hogy az az év termékeny lesz a háziállatokra nézve. Strausz Adolf

11 a martenicska jövőt jósló funkciójával kapcsolatban egy másik példát is említ. Ha egy lány meg akarja tudni, hogy gazdag vagy szegény legényhez megy feleségül, március elsejének előestéjén egy fehér és egy vörös fonalat köt karjára, amelyet addig hagy ott, míg az első fecskét meg nem pillantja, mire a két fonalat leoldja karjáról és e szavakkal teszi egy kő alá : „Boldog leszek, ha nyűvek, Boldogtalan, ha hangyák!" Ha a fecske eltávozott, felemeli a követ és ha alatta hernyót talál, gazdag ember lesz a férje, ha hangyát lát alatta, szegény ember veszi feleségül. A martenicskának ezen említett jósló funkciójából magyarázható, hogy néhány közép-észak bulgáriai helységben „gaduskának" vagy „gadalunkának" nevezik a bolgár „gadajene" azaz jóslás szóból eredeztethetően. Az egész Bulgáriára jellemző martenicska vagy martenica elnevezés a bolgár „mart" — március szóból jött létre, lévén a szokás március elsejéhez, március hónaphoz kötődve. Néhány É-Ny bolgár helységben katicának, kiticskának, azaz csokornak, csokrocskának, dísznek hívják, mely elnevezés inkább utal a szokás napjainkban is fellelhető, tavaszváró, tavaszköszöntő jellegére,

18 de egyben utal a piros-fehér fonálból későbbiekben készített csokor formára is. A martenicska készítése kézi munkával történik. Általában a család legidősebb nő tagjának vagy a ház asszonyának volt a feladata március 1-ének előestéjén, vagy hajnalán, napfelkelte előtt megsodorni a piros-fehér fonalat. Mindez úgy történik, hogy a piros-fehér fonál egyik végét valamibe beakasztják, másik végét pedig sodorni kezdik, külön a pirosat és külön a fehéret, a végén pedig egyszerre elengedik mindkettőt, s az így összesodrott piros-fehér fonál ritmikusan egymásba fonódik. Néha kettesben fonják a martenicskákat, ilyenkor az egyik nő tartja, a másik pedig sodorja a fonalat. 17. Strausz Adolf: Bolgár néphit. (Bp. 1897) 263. 18. A „martenicska" elnevezéseire vonatkozó adatok részben Jevgenyija Popova gyűjtéseiből származnak.