Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)

Balassa Iván: Hriszto Vakarelszki a bolgár nép nagy tudósa

éppen tíz évvel ezelőtt, amikor résztvett a Déri Múzeum falai között tartott Ecsediemlékülésen. így Hriszto Vakarelszki a magyar néprajztudományon belül Ecsedi Istvánhoz s rajta keresztül Debrecenhez is kötődött és éppen ezért nem véletlen az, hogy ma itt emlékezünk meg róla, abban az épületben, melyben maga is megfordult és jól érezte magát. Vakarelszki és a magyar néprajztudomány kapcsolata 1948-tól újra megerősödött, bár az „öreg nemes barátokból" nem igen maradt már senki, de szeretetét és figyelmét átvitte a fiatalabb nemzedékre is és erről részletesen beszámol abban a tanulmányában, melyet ugyan korábban írt, de csak 1981-ben látott napvilágot magyarul és bolgárul a Bolgár állam megalapításának 1300. évfordulójára. A felszabadulás után bizonyos mértékig megváltozott a helyzet, hiszen valamikor az 1930-as évek elején Ő tanult a mi nagy elődeinktől, most pedig egy fiatalabb nemzedék merített abból a hatalmas ismeretanyagból, mely nála minden jóindulatú embernek rendelkezésére állott. A kapcsolat személyén keresztül megerősödött a bolgár és magyar néprajztudomány között. Állandóan figyelemmel kísérte eredményeinket, mi pedig igyekeztünk tájékoztatni az eseményekről. Egy ilyen levélre válaszolva írta a következőket : „Gratulálok Neked az Ethnographia szerkesztésére. Kívánom a sikert abban a becsületbeli dologban. Köszönöm is a hívást a munkálkodásra. Egy pár nap után küldök valamit" (1949. VIII. 18.). Igen és küldte a kisebb-nagyobb cikkeket, főleg beszámolókat az Ethnographia számára. így többek között az alábbiakat: „A néprajzi múzeumok ügye a Bolgár Népköztársaságban" (1949 : 386), „A bolgár partizán folklore összegyűjtése" (1949:414), „Dokumentum filmek a bolgár népéletről" (1949:415), „A bolgár néprajzi irodalom 1943-tól 1951-ig" (1950:297), „A bolgár néprajz 10 éve" (1955 : 540). Mikor pedig különböző okok miatt ezek az összefoglalások és beszámolók elmaradtak, bizony hogy sokkal kevesebbet tudunk a bolgár néprajz eredményeiről, munkamódszeréről mint korábban. Ilyen irányú munkásságának a másik oldala, amikor a magyar etnográfiai eredményekről tudósított Bulgáriában, amit számára nyelvtudása és helyismerete is lehetővé tett. De nemcsak ilyen beszámolókkal jelentkezett, hanem kisebb-nagyobb, de mindig bolgár tárgyú tanulmányokkal, rendszerűn olyanokkal, melyeket az összehasonlító irodalom nagyon jól fel tudott használni. így több tanulmánya jelent meg részben magyarul, részben más nyelveken az Ethnographia, az Acta Ethnographica, a Műveltség és Hagyomány, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményeiben, továbbá olyan gyűjteményes kötetekben, mint Viehwirtschqft und Hirtenkultur. (Bp. 1969), Getreidebau in Ost- und Mitteleuropa (Bp. 1972). Ez azonban még korántsem meríti ki azokat a helyeket, ahova külföldön is a bolgár néprajz eredményeit a saját munkásságán keresztül eljuttatta. Hiszen munkái Lengyelországban éppenúgy megjelentek, mint Svédországban, Németországban, Ausztriában, a Szovjetunióban vagy Franciaországban. Élete utolsó szakaszában eljutott odáig, hogy a Magyarság Néprajzát véve alapul, elkészítse a bolgár néprajz nagy összefoglalását, mely először németül, majd lengyelül és végül bolgárul látott napvilágot. Ez a három nyelven is megjelent, jelentős vállalkozás lehetővé teszi, hogy a szakemberek, de az érdeklődők is alaposan megismerhessék az európai fejlődés szempontjából is olyan fontos bolgár népi műveltséget. Nincs olyan része a bolgár népi kultúrának, az anyagi, társadalmi vagy szellemi műveltség területén, mellyel ne foglalkozott volna. Mindez olyan előtanulmány volt számára, mely lehetővé tette, hogy ezzel a rendkívül nagy feladattal megbirkózzék. Igen szó szerint vesszük a megbirkózást, mert nemcsak a hatalmas anyaggal kellett megküzdenie, hanem a meg-megújuló betegséggel is, sőt élete utolsó szakaszában