Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)

Balassa Iván: Hriszto Vakarelszki a bolgár nép nagy tudósa

Balassa Iván Hriszto Vakarelszki a bolgár nép nagy tudósa (1896—1979) Nagyon nehéz nekem Róla írnom, mert a személyes élmények, az igaz baráti kapcsolat, könyveinek és tanulmányainak ismerete és becsülése, állandó felhasználása tulajdonképpen egy érzelmektől független kép kialakítását nem teszi lehetővé. De valójában nem is törekszem erre. Altalános véleményem munkásságáról ma is az, amit ezelőtt másfél évtizeddel írtam Neki : „Nemrégiben kaptam kézbe azt a nagyon szép könyvet, melyet a Bolgár Tudományos Akadémia 65. születésnapodra adott ki. A nagyon színvonalas és tartalmas könyvhöz mindenképpen csak gratulálni lehet és büszke vagyok arra, hogy a magam szerény tanulmánya is helyet kapott a Balkán félsziget legnagyobb néprajztudósának üdvözlésekor". Igen, ma is Őt tartom a Balkán, különösen annak keleti fele legjelentősebb etnográfusának, aki belülről ismerte e terület paraszti életének minden rezdülését. Míg a tudós Vakarelszki egyre inkább túllépett az országhatárokon és neve, munkái egész Európában ismertté váltak, megmaradt egyszerű bolgár parasztembernek, aki éppenúgy otthon érezte magát egy bolgár faluban, mint valamelyik európai nagyváros tudós köreiben. Mindkét helyen nemcsak meghallgatták véleményét, hanem meg is szívlelték. 1948-ban ismerhettem meg személyesen, amikor az első Bolgár—Magyar Kulturális Egyezmény megkötése során Vargha László vezetésével magyar népművészeti kiállítást rendezett a Néprajzi Múzeum Szófiában. Úgy adódott, hogy ezidőben magam vagy két hetet tölthettem Bulgáriában és ezt az időt jórészt Vakarelszki társaságában a bolgár nép és néprajz megismerésére fordíthattam. A nagyszerű tanítómester azzal is megtisztelt, hogy elvitt szülőfalujába és amikor belépett a szülőház udvarára, azonnal az ott folyó munka érdekelte. Látta, hogy a teheneknek nincs elég takarmánya, leakasztotta a kaszát és megindultunk a falu alá kaszálni. Meg is örökítettem, hogy a nagy tudós a kaszálás tudományát is éppen úgy érti, mint faluja bármelyik gazdája. Egész nap a ház körül szorgoskodott, majd egy temetésen is részt vettünk és én mindig azt éreztem, hogy ebbe a falusi közösségbe is beletartozott. Ekkor mondta el, hogy nagyon betegeskedő gyerek lévén, anyja elvitte a Rilai búcsúra és annak csodatevő forrását megízlelve, lassanként erőre kapott. Az a tény, hogy a paraszti közösséggel mindig megtartotta kapcsolatát, valamennyi munkáján meglátszik, mert az eszközök használatában, a szokások leírásában belülről, a bolgár parasztember szemével látta és értékelte a kérdéseket, miközben európai látásával könyvekbe, tanulmányokba rendezte mondanivalóját. Könyvei, tanulmányai számos európai nyelven jelentek meg és ezek általános elismerést szereztek neki. így az elsők között kapta meg a Herder-díjat. A magyar néprajztudomány a legnagyobb szakmai kitüntetéseit adományozta neki, amikor a Magyar Néprajzi Társaság előbb tiszteleti tagjává választotta, majd a Györffy István Emlékéremmel ismerte el munkásságát. Mindezekhez, különösen az utóbbi évtizedben a Bolgár Népköztársaság kitüntetéseit is hozzá kell számolni.