Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)
Dankó Imre: A bolgár piacok és vásárok néprajzi kérdései
lábbelikészí tők, szabók, takácsok stb., másrészt a helybeli vagy máshonnan jött kereskedők= TT>proBeu kínálták áruikat). A kirakodóvásár érdekes része volt a szórakoztató, mutatványos negyed, ahol birkózók, erőművészek, táncosok, akrobaták, állatszelídítők és idomítok, medvetáncoltatók, lövöldések, körhintások, bűvészek szórakoztatták a vásározókat. Rendszerint az egész vásár területén megtalálhatók voltak a különböző kocsmák (Kptwa), afféle lacikonyhák (KeöanHHHHnna), ahol nyárson sült húsokat, különféle édességeket (halve, xajiBe) és üdítőitalokat lehetett kapni. A lacikonyháknál, a furnáknál, dukánoknál álldogálókat környékezték meg leginkább a jósok, a jövendőmondók, a fehér egerekkel, papagájokkal sorsot húzató planétások. 16 A bolgár vásárokon a legkülönbözőbb népcsoportokhoz tartozók találkoztak, adtak és vettek. A bolgárok mellett törökök, görögök, vlachok, zsidók, albánok, olaszok, oroszok, perzsák, örmények, szerbek, osztrákok, magyarok voltak találhatók egy-egy vásáron s erősen hatottak az interetnikus kapcsolatok ; a vásári szórakozásokban, a vásári étkezésben például teljesen feloldódtak az etnikai különbözőségek. Itt kell szólnunk arról, hogy a bolgár piacoknak, vásároknak is a javak kicserélésén, a gazdasági funkción túl sokoldalú társadalmi és kulturális feladata is volt. 17 A bolgár piacok, vásárok is elősegítették a migrációt, a kultúra integrációját. Fontos találkozási, tájékozódási, hírközlési alkalmak voltak, mert rajtuk azonos és nem azonos nemzetiségű, korú, foglalkozású, vallású, műveltségű emberek, családtagok és idegenek, ismerősök és ismeretlenek jöttek Össze. A bolgár piacok és vásárok is a kulturális javak átadásának, átvételének, elterjesztésének és módosításának jó alkalmai, lehetőségei voltak. A bolgár piacokra és vásárokra is jellemző, hogy még a török időkből hagyományozódóan a vásár, a piac, mind az eladás, mind pedig a vétel a férfiak dolga volt. Annak biztosítására, hogy a nők is kivehessek részüket az adás-vevésből, a piacok, vásárok szórakoztató izgalmából, alakult ki a múlt század elejére, a három napig tartó vásárok esetében, a harmadik napon a „nők vására" vagy az „asszonyvásár" (aceHCKH na3ap), amikor is a nők vonultak ki a vásárokra és adtak-vettek, érdeklődtek, szórakoztak, de mindenekelőtt tájékozódtak, a hétköznapok dolgai, főleg az árak felől, aminek aztán a mindennapi munkákban nagy hasznát vették. A „nők vására" egészen a múlt század hatvanas-hetvenes évéig megmaradt, azonban akkortájt fokozatosan felszámolódott. Központi hatósági rendelkezések kevéssé befolyásolták a bolgár piacokat, vásárokat. A már említett 1935. évi kereskedelmi, ezenbelül vásár-piactörvény volt az első általános érvényű, központi rendelkezés, ami egységesíteni kívánta a bolgár piacokat, vásárokat. Ennek az egységesítő törvénynek a nyomán általában továbbfejlődtek a bolgár piacok és vásárok. Bár meg kell állapítanunk azt is, hogy a vasutak, utak kiépülésével, valamint az ezzel párhuzamosan fejlődő ipari, s gyáripari termelés következtében több régi vásár feleslegessé vált, és századunk első felében a bolgár vásárok száma erőteljesen csökkent. Nagyfokú koncentrálódás következett be. Csak a hagyományosan nagy, óriási vonzáskörzettel bíró vásárok maradtak meg, 16. A dukkánokról és a furnákról Kanitz Félix i. munkája alapján a Bulgária útikönyv is megemlékezik. Bács Gyula: Bulgária. (Budapest, 1970) 115., 128. és 129. — Vö.: Duttyán. Új Magyar Tájszótár I. (Budapest, 1979) 1043—1044. 17, Vö. : Dankó: The Functions of Hungarian Fairs. Műveltség és Hagyomány XVIÍI—XIX. Studia Ethnographica et Folkloristica In Honorem Béla Gunda. (Redigerunt /. Szabadfalvi—Z. Újváry, Debrecen, 1971) 607—617.
