Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)

Dankó Imre: A bolgár piacok és vásárok néprajzi kérdései

használtak értékmérőnek tekintve a juh nemét (kos=Kon), korát (bárány =árHe) és egyéb körülményeit (gyapjas=bi>jih6h, vagy nyírt ^crpHHceH, fejős=floÜHa vagy nem fejős=6e3#oiÍHa stb.). A szervezett árucsere a fejlettebb termelési- és társadalmi körülményekre jellemző és már nem a javak tényleges cseréjén alapul, hanem értékközvetítővel való árucseréből áll. A legelterjedtebb értékközvetítő a pénz.

6 A szervezett árucsere abban is kefejezést nyer, hogy az árucsere módját (vándor árus, vásártéren mozgó árus, vásártéren helyhez kötött árus, földön árusító, asztalon árusító, sátor nélküli, illetve sátor alatt áruló, kocsiról, szekérről árusító stb. stb.), helyét (piac- és vásárhelyek, állandó és időszakos árusítóhelyek), idejét (hónapját, napját), tartalmát (állandó, csak reggel, délelőtt, csak délután, egy vagy két, esetleg több napig stb. tartó) és rendjét (ki, mikor, meddig, hol, mit árusíthat, illetve vehet, milyen áron, milyen adagolásban, mérten, milyen értékközvetítővel stb.) a hagyományokból kinőve jogilag meghatározzák, azaz megszervezik.

7 A szervezett árucsere két nagy részre oszlik; az eladó és a vevő közti közvetlen árucserekapcsolatra és a kereskedelemre, ami mint tudjuk, összegyűjtő- és szétosztó, valamint kis-, illetve nagykereskedelem lehet. Fel kell figyelnünk arra, hogy a legfejlettebb árucsere viszonyokban is továbbél a spontán árucsere tényleges cserén alapuló formája is; hogy a továbbélés mellett az említett tényezők helyenként való különbözősége folytán a még oly szervezett árucserét is a rendkívüli változatosság jellemzi. A közvetlen árucsere és a kereskedelem közt az értékközvetítő használata tekintetében bizonyos különbség tapasztalható. A közvetlen árucserében később, a gazdaságitársadalmi fejlődés magasabb szintjén terjed el az értékközvetítő (pénz), mint a kereskedelemben. A javak tényleges cseréje nehézkessé tenné a kereskedelmet, ezért a kereskedelemben általában korán alkalmazzák a pénzt, mint a bolgár árucserében is. Már a IX. századtól kezdve ismerünk bolgár bizantinikus pénzeket, amiket a kereskedők használtak, míg a közvetlen árucserében igen hosszú ideig, csökevényeiben pedig majdnem hogy napjainkig fennmaradt a tényleges csere. A néprajzi árucserekutatás az eddig elmondottak meglétét vagy hiányát, valamint más formák, tényezők szerepét vizsgálja, amikor a népéletre jellemzőbb, illetve legnagyobb hatással bíró két szervezett árucsereforma, a piac- és a vásár kutatásával foglalkozik} A két legelterjedtebb szervezett népi árucserealkalom a piac és a vásár. A piac a kezdetlegesebb, lehet akár mindennapi is, általában élelmiszereket árusítanak rajta. A piac mindamellett a városok, a nagyobb települések sajátja, kialakulásában nagy része van a város és a falu közti munkamegosztásnak. Bulgáriában a hetipiac intézménye terjedt el leginkább. Az olyan helyeken is, ahol mindennapos ez az intézmény, az egyik nap piaca kiemelkedőbb a többi napénál. A hetipiacra több helyről, több és többféle árut hoztak föl eladni és nagyobb volt a kereslet is, mint a hét más napjainak piacán. A heti piacokon a szorosan vett élelmiszereken kívül terményeket, állatokat is árultak és vettek, de ami legfontosabb, kipakoltak a helybeli kézművesek is; a heti piacnak ezért kis vásár jellege is volt: hetivásár. A vásár, az úgynevezett országos vásár Bulgáriában is szezonális jellegű volt. Téli és tavaszi vásárt kevésbé, inkább nyári és őszi vásárokat tartottak. A bolgár vásárfejlődés érdekessége, hogy általában csak évi egy vásárt tartottak, még a legnagyobb vásárhelyeken is. A vásárok 6. Sándor István: A primitív pénz. In: Bélley P.—Kocsis F.—Koroknay I. (szerk.): Pénz Érdekességek a pénzről. (Budapest, 1958) 52—61. 7. He. CaKb3oe: TtproBHírra Ha EtJirapHH c aKOHa npe3 16 h 17 b. no hobh h3boph. H3BecTHH Ha HcropHHecKOTo flpvjKecTBo IX. 1929. Vö.: Dimitâr Koszev—Hriszto Hrisztov—Dimitár Angelov i. m. 40—41. 8. Kós Károly: Az árucsere néprajza. In: Népélet és hagyomány. (Bukarest, 1972) 7—51.