Dankó Imre szerk.: Bolgár tanulmányok IV. (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 41. Debrecen, 1983)

Dankó Imre: A bolgár piacok és vásárok néprajzi kérdései

Dankó Imre A bolgár piacok és vásárok néprajzi kérdései A néprajztudomány az utóbbi időben fokozott érdeklődéssel fordul az árucsere kérdései felé. Ennek az az oka, hogy az életmódkutatást célul kitűző, a népélet társadalmi vonatkozásait, összefüggéseit előtérbe állító etnográfia felismerte, hogy az árucsere a társadalom, a kultúra egésze, összefüggései felől a legsokoldalúbb felvilágosítással szolgál.

1 Az árucsere nem más, mint a társadalom anyagcseréje; is, akinek a kardzsali megyében tartott vásároknak a népéletben betöltött szerepéről szóló kiváló tanulmányát éppen én közöltem az általam szerkesztett és kiadott Árszükséges, elkerülhetetlen ; tartalmi és formális összetevői mind-mind életmódformáló erővel bírnak, azonkívül az árucsere a javak tényleges cseréjén túl számos más kulturális elemet is tartalmaz. Korábban a néprajztudomány a település, az építkezés és a lakáshasználat, berendezkedés tárgykörét vélte olyan komplex kulturális jelenségnek, amelynek vizsgálata, elemzése a legtöbb és legszélesebbkörű felvilágosítással szolgál az adott kultúra, a vizsgált közösség gazdasági-, társadalmi-, kulturális körülményei felől. Napjainkban egyre inkább terjed az a felismerés, hogy az árucsere sokkal inkább komplex kulturális jelenség, vizsgálata sokkal szélesebb körben, sokkal több kérdésre adhat feleletet a település, az építkezés és lakásbelső kutatásánál. Ez a felismerés hat a bolgár néprajztudományban is. Míg az előttünk járt néprajzkutatók legnagyobbjai is jóformán érdektelenül mentek el az árucsere kérdései mellett és jószerint egy teljes, minden részletére figyelemmel levő vásár—piac leírásunk sincs, addig az újabbaknál számos próbálkozásról, kisebb-nagyobb kutatásról és feldolgozásról számolhatunk be.

2 Mint például Nikolaj Kolev tirnovói docensnél 1. Dankó Imre: A vásárkutatás néprajzi jelentősége. A debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1973 (Debrecen, 1974) 281—304. 2. Keveset foglalkozott a népi árucsere, a bolgár piacok, vásárok néprajzával például Hriszto Vakarelszki nagy, háromnyelven megjelent bolgár néprajzi monográfiájában. Hasonlóan alig érintette a kérdést a Primovszki-fé\e rodopei és a Todorov-féíe dobrudzsai monográfia. Vö. : Xpncro BaaKapejicKH: ETHorpa^Ha Ha BtJirapna. Co^hji, 1977.; AHaerac Hphmobckh: Eht h KyjiTypa Ha pofloncKHTe EtJirapH. MaTepnajiHa KyjiTypa. Co4)hh, 1973.; JXeimo TbflopoB—

Ctok TeHHeBTHHa KptCTeBa—

MaKCHM cn. MjiafleHOB: ^oopyaaca. Eraorpa^CKH, <t>ojncjiopHH h E3hkobh npoTyBaHHJi. Co4>hh, 1974. Kanitz Félix fordított nagyobb figyelmet a bolgár népi árucserére. Ahogy a Bulgária útikönyv írja róla: „bejárja a csarsik, a piacok világát. Elidőzik a gajtandzsik, a paszományfonók műhelyében, megcsodálja az abaposztó-verők vízi erővel hajtott szerkezeteit, a gabrovoi takácsok műhelyeit, és hallgatja a facsöveken ide-oda vezetett patakvíz által hajtott „szamokovok", gépi kovácsok kalapácsainak vidám csengését." Könyveiben meg is emlékezett ezekről. Leírta például a szófiai nagy piacot, színes leírását adta a híres eszki-dzsumajai (tirgovistei) vásárnak is. Kanitz Félix: Donau-Bulgarien und der Balkan. Historisch-geographis-ethnographische Reisestudien aus den Jahren 1860—1879. (2. neuarbeitete Auflage. Leipzig, 1882.) II. 252., III. 53. A híres Eszkidzsumajai vásár esetében meg kell emlékeznünk egy korábbi alapos leírásról: A. Hilberg: Nach Eski-Djumaia. Reise-Skizzen aus Bulgarien. Im Anhang: Bericht über die Messe von Eski-Djumaia im Mai 1876. Sr. Exc. Graf. Edmund Zichy (Wien, 1876).