Dankó Imre szerk.: Városszépítészeti törekvések Debrecenben. Izsó Miklós Csokonai-szobrának szerepe. A jelen városfejlesztése és tervei (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 40. Debrecen, 1982)

Palotás Lajos: Debrecen településcsoport általános rendezési terv koncepciója

gazdasági, ellátási és műszaki-fizikai szerkezet) együttműködő együttese, amely magában foglalja valamennyi ágazatot. Egy-egy ágazat önmagában is komplex rendszert képez, és az egymástól eltérő strukturális viszonyokat mutató övezetek, városrészek, mikro-rajonok együttműködő és önmagukban is rendszerképző területi struktúrák. A területi-településhálózati struktúra korszerűsítésével kapcsolatos távlati vizsgálatok alapján stratégiai célként fogalmazódott meg az, hogy a népesség és a termelőerők túlzott ütemű és mértékű koncentrálódásának mérséklése és a településcsoport egészének adottságokra épülő arányos fejlesztése érdekében 2—3 egyedileg is legjobb feltételekkel rendelkező városkörnyéki települést kiemelten kell fejleszteni, mindenekelőtt infrastrukturális fogadóképességük kiépítésével. Területfejlesztési okokból elsődlegesen Józsa, Hajdúsámson és Sáránd—Mikepércs jöhet számításba forgalmi fekvésük, Debrecenhez való közelségük, környezeti adottságok és más okok miatt. Az elvégzett számítások, továbbá a hatótényezők elemzése alapján figyelembe véve a megyei, a középfokú körzetben a változásokat, valamint a városkörnyéki településekben javasolt decentralizált fejlesztési stratégiát Debrecen város lakónépességének számát 1995-ben 225 ezer, 2010ben 250 ezer főben valószínűsítettük. A településcsoporthoz tartozó települések hosszú- és nagytávlatú lakónépessége: Józsa 11,5—17,5 ezer fő, Ebes 4,3—4,5 ezer fő, Hajdúsámson 8,7—12,0 ezer fő, Sáránd-Mikepércs 6,8—12,0 ezer fő, Hajdúbagos 1,9—1,6 ezer fő. A fejlesztési elgondolások közül a továbbiakban még utalni szeretnék a lakásellátással kapcsolatos igények hosszútávú alakulását összefoglaló prognózisra, mely a lakásellátás fejlesztésével kapcsolatos társadalompolitikai célokat az alábbiak szerint határozza meg: — minden család önálló lakáshoz jusson; — a lakásfejlesztés eredményeként létrejött lakásoknak biztosítaniuk kell, hogy bennük a családok, mint a társadalom legkisebb, de legfontosabb alapegységei életterüket kialakíthassák, s ezáltal a lakás — a családot, mint társadalmi intézményt erősítve — alkalmas legyen annak valamennyi funkciója zavartalan ellátására; — a lakásépítésnek és a lakáskorszerűsítésnek szolgálnia kell a korszerű életmód kibonakoztatását, illetve az annak megvalósítására irányuló igényt; — a lakásépítésnek, a rekonstrukciónak és a rehabilitációnak elő kell segítenie a lakóhelyi beilleszkedést, a társadalmasulás folyamatát és mérsékelni kell a túlzott szegregációs törekvéseket.